Köszöntök Mindenkit!


Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.

Ezen a blogon találjátok írásaim egy részét - novellákat, gondolatokat, mini-regényeket -, megjelent műveimet és "írói" világom főbb eseményeit, történéseit.

(Használjátok a címkéket!)



Oldalt elérhetitek az alblogjaimat

(Full Moon - Twilight fanfiction, Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos története;

Tündérmesém - Anne, egy cseppet sem hétköznapi, nyüzsgő fiatal nő meséje, aki a távoli, ködös Angliában kergeti álmait és a lehetetlennek tűnő szerelmet;

BackStage - a Sacckával közösen komponált sztori, mely egy musicaliskola mozgalmas, színes életébe enged betekintést).



Ha erre jártok és kis világom elnyeri tetszéseteket, hagyjatok nyomot magatok után!



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



Stigu _@/”




2010. április 30., péntek

Életjel

Sziasztok!

Ma reggel végre megszabadultam a szakdogámtól, :) leadtam a suliba, ennek örömére, gondoltam adok egy kis hírt magamról.

Nos, először is meg szeretném köszönni a sok szép véleményt, amit kaptam. Ennyit talán még sose írtatok nekem egy fejezethez, úgyhogy ez meg is hozta a kedvem, és ihletmanó is boldog, úgyhogy tegnap este Angel-lel megszültük az első mondatot, én pedig a mai 2 óra vonatozás alatt a többit is :D Na, persze azért közel sincs még kész az új fejezet, most kb. a harmadánál tartok, de az egy nap alatt egész szép teljesítmény.
Megpróbálok a hétvégén is besuvasztani egy kis írást a nyelvtanulás és tételkidolgozás közé, és összehozni a maradékot... hát, talán sikerül. mindenesetre a jövő héten tuti lesz friss, csak még nem merem megígérni, hogy az elején, vagy a végén. Szóval nem kell várni az államvizsgáig... Látjátok, mire képes, ha jó sok kritikát kapok!!! :D

Amúgy az új fejezetről előzetesen írnék pár sort: a címe az lesz, hogy "Farkastörvény". Nessie-ék hazajönnek a nászútról, Emily szépen kerekedik, aztán megérkezik az új kis szereplő. Nagyjából erről fog szólni dióhéjban. :))

És még egy pár szót írnék a következő publikálandó művemről, amit már a múltkor kicsit beharangoztam. A címe is megvan már (ami nagy csoda, mert általában már kész van mindig 1-2 fejezet, mire jön egy jó cím, hát, most nagyon jött az ihlet :) ).

"Tündérmesém - My fairy-tale"

Ilyen címen fog futni a dolog. És mint mondtam, saját szereplős lesz, túl a Twilight-világon. A főhősnő Anna/Anne (attól függ, melyik országban hogy mondják), aki egy kis mini-Alice lesz, életvidám, mosolygós, tettre kész... pont mint én... És igen, valamennyire saját magamból/ról formálom a kiscsajt :) Sorry érte, hozott anyagból dolgozok :) A másik főhősről egyenlőre annyit, hogy férfi lesz, magas és helyes. :)) Azt hiszem, ennyi elég is egy jó kis románchoz :D
És még egy fontos új info: nem fogom megvárni vele a Full Moon végét, hanem megpróbálom párhuzamosan írni majd a kettőt. Az FM-ből amúgy sincs már sok, kb. 6-7 fejezet, és a Tündérmesém viszont már rettenetesen ki akar törni... úgyhogy az államvizsga után neki is kezdek. :)

Szóval nem kell sokáig várni már, hip-hop elröppen az az egy hét, meg a következő egy hónap, és akkor belehúzok az írásba, és úgy el lesztek halmozva, hogy csak na. :)

Puszi mindenkinek, Stigu voltam :)




_@/"

2010. április 21., szerda

Újabb díj és egy kérdés

Sziasztok!

Újabb díjjal lettem megörvendeztetve, ezúttal Ros-aliec jóvoltából ( http://ros-alice.blogspot.com/ ).

Nagyon szépen köszönöm neki!







Viszont ez az utolsó díj, amit kiteszek.
Benina akciójához csatlakozva, én is SZAVAKAT szeretnék kérni A DÍJAK HELYETT!!!







Tehát ha erre jársz, és elolvasod a történetem (esetleg rendszeres olvasója is vagy), akkor csak dobj meg pár szóval, az nekem a legnagyobb öröm, mikor hazaérek melóból dögfáradtan és itthon a blogon látom, hogy valaki megint írt nekem valamit. Komolyan, olyan ez, mint a Rob-hatás :), egyszerre elmúlik minden bajom tőle. Ha jó, ha rossz, mindenből tanul az ember, vagy legalább a lelke kicsit felmelegszik. /Megjegyzem, ihletmanó még nálam is jobban szereti a véleményeket és általában, ha jó sokat kap, akkor jobban dolgozik. :)) /
Ja, és ha nagyon tetszik a történet, nyugodtan meséljetek róla ismerőseiteknek is, az újabb olvasó mindig jól jön :D



Amúgy sajnos a kisördög dolgozik bennem és a fél fejezet már kész van a fejemben, úgyhogy nem fogom kibírni, hogy az államvizsgáig ne írjak. Tehát most a héten (meg a jövő hét elején) befejezem a szakdolgozatomat, és aztán ha kicsit nyugi lesz már attól, akkor megpróbálok írni... remélem, hogy sikerülni fog. :))

A másik újdonság, amit már szeretnék egy kicsit előre beharangozni és egy kis közvélemény kutatást is végezni a témában, hogy a Full Moon befejezése után szívesen olvasnátok-e tőlem egy egészen már témájú... háááát, mondjuk úgy kisregényt.
A fejemben egy egészen új téma kering már vagy egy hete, és úgy érzem, muszáj kiírnom magamból, tehát mindenképp meg fogom írni, de ha van rá igény, akkor nyitnék neki egy új blogot, ahová felpakolásznám. Ez egy enyhén önéletrajzi ihletésű fikció lenne, egy lányról, aki egészen hétköznapi, kis szürke egér (na jó, nem teljesen szürke... mondjuk inkább foltos hörcsög), de aztán kicsit felfordul az élete. Nem igazán lesz benne misztikum, meg vámpírok/vérfarkasok, ilyenek. Csak egy szimpla szerelemes sztory. Viszont lesz benne rengeteg romantika, kicsi intrika (azért nem brazil szappanopera jelleggel, de intrika mindig kell), szerelem, rivaldafény, óvoda, szóval minden, ami belefér :)) Ja, és E/1-ben fogom írni, ha sikerül (ilyet még sose írtam, és eddig ódzkodtam is tőle, de ezt most nagyon így kéne megcsinálni :)) ). A szerelmi szál egyik szereplője Anna (Anne), a másik egyenlőre maradjon titok :)

Szóval lenne kedvetek ilyet olvasni???

Persze, csak akkor kezdem el, ha már befejeztem a Full Moon-t, ami feltehetőleg a nyár közepére, mondjuk kb. augusztusig meg is fog történni, ha minden a terveim szerint halad.

Na, most megyek tovább bíbelődni a szakdolgozat elnevezésű szörnyűséggel.

Puszi nektek: Stigu




_@/"

2010. április 13., kedd

Rob-hatás - second chapter, avagy a beismerés!

Sziasztok!

Nos, a múlt hetem újra Robert teljes bűvöletében telt :)
Húsvét hétfőn sikerült kihevernem az előző hét fáradalmait, szerencsére nem volt sok locsolóm, meg hasonló lábalattlankodók, úgyhogy a szakdogával is tudtam picit haladni (de még mindig nem tartok ott, ahol szeretnék).

Aztán kedden beindult újra a menet. Megbeszéltem Bliss-szel, aki mégis csak visszatért a fővárosba, bármennyire is ötlet szinten volt ez még csak szombaton, mikor felraktam a vonatra, úgyhogy tudtam, hogy nekem is ott a helyem. Bár valószínűleg nélküle is kimentem volna, mert a többiek ott voltak, és így azért mégsem lettem volna annyira elveszett. Szóval a hosszú meló után (egész héten délutános voltam) "rob-ogtam" ki az Egyetem térre, amit elég nehezen találtam meg, de csak meglett. Sajnos akkor már Rob nem volt kint, viszont nem mertünk hazamenni, mert eléggé sürögtek még az emberek, és nem tudtuk, hogy nem csak beetetés-e, és nem fog-e visszajönni. Végül mégiscsak hazamentünk azzal, hogy másnap kora reggel találkozunk. :)

A szerdai megbeszélt fél8 persze csúszott, de 8 után nem sokkal ott volt már mindenki. Elmentünk kávéért, ahol a kedves eladó adott Uniónak csodakávét :) Eléggé vicces volt. Aztán 9 után nem sokkal meg is érkezett Rob, kiszállt a kocsiból, asszem' intett is egyet, aztán bement dolgozni. Én egy kicsit még ültem a lányokkal, aztán mennem kellett dolgozni.
Este aztán visszatértem, és szerencsére még ott volt a forgatáson. Jó későn jött csak ki, tehát én is láthattam. Utána elmentünk Trapézba, inni egy kicsit, meg megbeszélni mindent :) Nagyon izgalmas volt az este és szuperül szórakoztunk.

Csütörtökön reggel megint az Egyetem téren kezdtünk, most egy kicsit később, mert minek szobrozzunk ott feleslegesen. Aztán csak vártunk és vártunk és vártunk, és azt hittük, már sose fog megérkezni a fickónk. Végül, mikor már kb. negyed órája el kellett volna indulnom dolgozni, végre befutott. A többiek valami furcsa megfontolásból előrementek, de mi Blissel jól jártunk, és pont láttuk, ahogy kiszáll, és olyan volt, mintha pont felénk biccentett volna. Lehet, hogy beképzelem csak az egészet, de nem hiszem :) Aztán elszaladtam dolgozni. Út közben esett persze csak le, hogy "Basszus, ránk nézett!", úgyhogy gyorsan rácsörrentem Bliss-re, hogy vajon ő felfogta már... szerintem nem :) A munkából csak 20 percet késtem :)
A reggel másik vicces része volt, hogy megjelentem a Full Moon-os füzetemmel, amiben egy nagy, egész oldalas, fekete filccel írt mondat volt: I'm a fan! Majdnem két hét tagadás után most már kénytelen voltam beismerni. A nagy tettemet valamelyik tv is felvette, de szerencsére nem voltam benne egyetlen riportban sem... örök hálám érte, mert valószínűleg szörnyen néztem ki, és a hajam is tré volt.

Aztán este hiába vitték el viszonylag hamar a kölköket, nem értem ki Robra. Már a téren voltam, a kis miniszökőkútnál, mikor meghallottam, hogy tapsol a tömeg. Nah, szaladtam, mint Bella a NM-ban, Olaszországban, de én, vele ellentétben, nem értem oda. Azt még pont láttam, hogy a kocsi az utca végén elmegy :( Eléggé letörtem, mint a bili füle, főleg, hogy másnap reggel nem tudtam menni, mert korán jelenésem volt már az oviba. Úgyhogy este itthon még megettem egy nagy zacskó békás Haribo gumicukort, aztán írtam egy kicsit, meg mindenfélét csináltam, és mentem aludni... És asszem' Robbal álmodtam, bár nem emlékszem tisztán :)

Péntek este aztán szerencsére 5-ig elvittek minden gyereket, ami miatt még örömtáncot is jártam az uzsonnáztatás közben :), úgyhogy rohanhattam ki a térre. Előtte azért felhívtam Fummiet, hogy ugye ott van még, mire ő derekasan beetetett, hogy igen, de siessek, mert szállingóznak a sztárok. Nah, mondanom sem kell, rohantam. Hip-hop odaértem a Kálvinra, a buszon szuggeráltam minden embert, hogy gyorsan szálljon föl-le, aztán volt egy nagy futásom a térig, de odaértem!! Komolyan, ott vagy 5 percig nem kaptam levegőt, de a tudat életben tartott, hogy látni fogom, ma utoljára legalább :) A téren ott volt egy csomó ismerős arc :) Nagyon jó volt. És persze sikerült látnunk, nagyon édes volt :)
Kicsit azért elszomorító volt, hogy többet nem látjuk, de legfőképp az, hogy ez a két hét őrület véget ért, mindenki hazamegy, és visszatérünk a szürkébb hétköznapokba.

Néhány nagyszerű momentumot leírnék még. Azért nem a napokhoz, mert igazából eléggé összefolytak a napok, és nem vagyok biztos benne, hogy melyik dolog mikor történt :)
Az egyik nagyon vicces az volt, mikor az édes helyszínbiztosítókat "cukkoltuk" a folyamatos zöldségevés miatt: "Répázni jó - szólt a bölcs!", aztán mikor az általam felborított pohárból kiborult egy csomó cigicsikk, és én nem szégyelltem seprűt-lapátot kérni egy másik helyszínestől, hogy összetakaríthassak magam után... kicsit nézett csak nagyot, ahogy ott sepergettem :)
Aztán készült egy-két nagyon jó kép is a legfontosabb belső emberekkel, amikre nagyon büszke vagyok. Meg a "tough girl"-jeimre is, akik tényleg nagyon kitartóak voltak és mindent megtettek, hogy Rob itt töltött pár napját komfortosabbá tegyék, főleg Aby-re vagyok büszke, aki a magyar csendes rajongók szószólója lett, és csitítgatta a visongó p****kat, hogy Rob ne féljen annyira :) Szóval csak így tovább csajszi, "Aby rolling!" :D Ő amúgy odáig ment, hogy az egyik helyszínbiztosítót is lepisszegte, mikor az forgatás közben köhögni mert egyet :)) Hát, szegény fickó kicsit nézett csak :)
Mellesleg ezek a nem biztonsági őr helyszínbiztosítók nagyon kedvesek voltak, és azt hiszem, remélem, hogy talán ők is megkedveltek minket kicsit, mert tényleg nem volt sok baj velünk. Szerintem amúgy több levelet, és köszönő lapot kaptak, mint maga Rob :)

A másik nagyon nagy élmény az volt, mikor péntek este, miután Rob elment, kimentünk a Pollach Mihály térre, ahol a lányok a szerda-csütörtök éjszakájukat töltötték, és egy jó időt hülyültünk. Szuper volt. Aby-ék elmesélték a péntek hajnali történéseket, mi meg végigjátszottuk a csütörtök esti lovas forgatást :) Nagyszerű volt. Jó volt kicsit beszélgetni, meg mindent felidézni, mert Rob távozása után eléggé magunk alatt voltunk :I Ott a téren persze izgatottan (vagy talán a paranoiásan lenne a jobb szó) lestük minden arra elhaladó sötét kocsi rendszámát. Megjegyzem, én azóta folyamatosan ezt csinálom :)

Aztán mi szombat este még tartottunk egy Robos éjjelt Krisztinél (Angel), amikor is nem aludtunk szinte semmit, vagyis csak amikor valamelyikünk éppen kiájult egy félórácskára, végig olvastunk, meg videókat néztünk, meg beszélgettünk, meg nevettünk. :) Aztán vasárnap délután indultunk csak haza, és jól el is kapott minket az eső a Moszkván, mire előugrott belőlem Alice, és egy szolid kis lépcsős lerohanás után "táncoltam" egyet a zuhogó jégesőben. Szuper volt :D

Összefoglalva: ez a két hét rémisztően jó volt, rengeteg új ismerős szereztem és néhány nagyon jó barátot is, akikkel nagy terveink vannak :)
A negatív dolgokról nem szeretnék írni, mert azt hiszem, nem érdemlik meg a szót és nem is akarom az időmet pazarolni rájuk. Meg igazából szívem szerint el is felejteném a rossz dolgokat, úgyhogy megpróbálok nem is gondolni rájuk.
Minden agyhalott ember ellenére jó tudni, hogy van pár normális is, aki megérti, hogy a sztárok is emberek, és ők is éreznek, félnek, vannak számukra kellemetlen dolgok. És persze vannak olyan dolgok, amik már örökre belém égtek, pl. nem tudom már úgy lepisszegni a gyerekeket, hogy ne Rob és az egész társaság jusson eszembe, nem tudom úgy megnézni a forgatásról készült videókat, hogy az érzések, amik akkor kavarogtak bennem, fel ne idéződjenek, nem tudom a harangozó templomot le nem csitítani, még ha csak magamban mosolyogva is :)

Egy nagyszerű társaság talált egymásra, akikkel remélem, hogy nem szakad meg soha a barátságunk (azt hiszem, ezt lehet már így nevezni). Valószínűleg nem fog, Aby-vel pl. azóta minden nap legalább egyszer beszéltem telefonon :D

És remélem, hogy a nagy terveink is megvalósulnak, a nyári Eclipse premier, és a londoni Bel Ami is, ahol megint tough girls lehetünk :))
Nagyon várom, hogy újra lássuk egymást és megint "Alice-nek" érezhessem magam mellettetek. Köszönöm lányok ezt a csodás 2 hétet. És persze köszönet érte Rob-nak és az egész Bel Ami magyar Staff-nak is :) Imádlak mindannyiótokat. :)

Puszi: Stigu




_@/"

2010. április 12., hétfő

Egy újabb díj

Sziasztok!

Egy újabb díjjal gazdagodtam:






Szabályok:

1. Tedd be a logót a blogodba!
2. Nevezd, meg akitől kaptad!
3. Válaszolj a kérdéseket!
4. Nevezz meg 6 bloggert (belinkelve) akinek továbbadod!
5. Értesítsd az érintetteket.


Köszönöm a díjat Carrie-nek!
http://gyonyoreskarhozat.blogspot.com/

Kérdések és válaszok:
Kedvencek
íróm: Jane Austen, Anne Rice,
könyvem: Twilight-saga, Vámpírkrónikák, Büszkeség és balítélet, HP
ételem: változó, most épp a fokhagymás csirkemell, mert tegnap épp azt ettem
italom: tea (gyógynövényes)
színem: fekete, zöld
énekesem: Ákos, Demjén Ferenc
énekesnőm: Alanis Morissette
együttesem: Herencias, Boa, EmilRulez!
Dj-m: ilyen zenét nem hallgatok...
Színészem: Robert Pattinson, Taylor Lautner, Paul Bettany,
Mozifilmem: New Moon, Félvér herceg, Valami Amerika 2, Alice csodaországban
sorozatom: Bones, How I met your mother, Dollhouse, DR. House, Buffy/Angel,
dalom: most épp az Ironic és a Satellite Heart
hangszerem: hárfa... imádom a hangját
hónapom: május
napom: szerda
napszakom: a hajnal előtti utolsó óra
sportom: tánc, jégtánc,
bloggerem: többet is írnék: a Tough Girl-ök mind :)
kommentelőm: Carrie, aki mindig szinte elsőnek ír :)
idézetem:
"Milliók vágynak a halhatatlanságra, de fogalmuk sincs, mit kezdjenek magukkal egy esős vasárnapon." /Susan Ertz/
"Aby Rolling"

És akiknek továbbadnám (de fognak engem ők utálni most :) ):
1 Spirit Bliss
http://twilightfic.blogspot.com/
2 Aby
http://cullenslife-abigel.blogspot.com/
3 Leia
http://bd-deletedscences.blogspot.com/
4 Nikki
http://nikki-side-by-side.blogspot.com/
5 Freeb
http://freebfanfictions.blogspot.com/
6 Drusilla
http://drusilla1985.blogspot.com/


Holnap érkezik majd a második Robos hét összefoglalója is, ha sikerül végre megírnom.

Addig puszi nektek: Stigu





_@/"

2010. április 4., vasárnap

Rob-hatás, avagy "Nem vagyok rajongó!"

Sziasztok!

Először is, mindenkinek nagyon kellemes húsvétot, sok locsolót, meg tojást, miegymást...

Másodszor is az új fejezetről egy picit. Sajnos csúszásban vagyok, ugyanis az elmúlt pár napot különböző forgatási helyszíneken töltöttem... megjegyzem, amikor tudtam, ott is írtam. De már majdnem kész van az új, kb. a jövő hét közepére megpróbálom feltenni, remélem, hogy holnap nem lesz nálunk nagy jövés-menés, és akkor hamarabb is menni fog.

És az elmúlt pár napról egy kis szó:

Az egész szombaton kezdődött, mikor is Bliss, mint derült égből villám, megkeresett, hogy hétfőn jön fel Pestre, aludtat-e nálam? Szóval én gőzerővel elkezdtem szobát takarítani, meg szakdogát írni, mert tudtam, hogyha ő itt lesz, én nem fogok tudni tanulással foglalkozni. Aztán végül vasárnap változott a program, mert talált más helyet is, ahol viszont nem kellett volna hajnal 6-kor kelnie (sajna ilyen nagyon korán dolgozni menős hetem volt). De azért péntektől az én vendégem volt. :)

Aztán hétfőn kisétáltam hozzájuk a Szabadság térre, akkor még csak Bliss miatt, ugyanis rengeteg ideje nem találkoztunk már. Megismertem nagyon kedves embereket, pl. Kisildikó és Fummie, és még Robot is sikerült látnunk.
Az egyik nagyon vicces jelenete a napnak az volt, mikor társalgási hangom megjegyeztem, hogy látom őt. Mindenki kutatta, hogy hol van, de csak én láttam. "De hát ott áll, pont így előttem, velem szembe, háttal. Nem látjátok??" Kiderült, hogy csak a dublőrjét láttam :), aki mindig előbb kijött, hogy fényt mérjenek vele, meg stb. Égés a javából :D Mondjuk hátulról (és sötétben) minden tehén fekete. :)
Aztán az ominózus "Köszönöm..." mondatot persze pont nem hallottuk, mert már úton voltunk haza.

Kedden, szerdán én pihentem, dolgoztam, meg szakdogát írtam, aztán elhatároztam csütörtök reggel, hogy ha Bliss-ék kint lesznek, akkor én is kimegyek. Meló után felhívtam, és kiderült, hogy ők már tegnap (szerda) reggel óta folyamatosan kint vannak. Nagyon kemények ezek a lányok, ha akarnak valamit :) "Tough girls..."

Szóval kisétáltam a Múzeumkerthez, ami életem sok meghatározó történésének színhelye (16 évig szinte a közvetlen közelében laktam), és nagynehezen megtaláltam őket is. Akkora pár, számomra, új emberkével bővült a társaság, Abigel és Unio személyében. (remélem, hogy jól írtam a neveket, mert a névmemóriám borzalmas) Aztán vártunk és vártunk. Közben össze-vissza pakolásztak minket, mert sehol sem voltunk jó helyen. :) Közben meghozták a pacikat, akik 8-an voltak (6 szürke, közöttük egy gyönyörű foltos-deres, és 2 fekete). Már értük megérte kimenni. :) Akkor már úgy voltunk (főleg ők, akik 36 órája kint csücsültek), hogy jó, láttuk a lovakat, mehetünk haza :) De persze nem mentünk.

A türelmes várakozás, és nézelődés közben megismertem még jópár nagyon kedves embert, köztük Anitát, akinek az e-mailjére tényleg mindjárt válaszolok :) Amúgy elképesztő, hogy egy egyszerű színész, egy egyszerű ember (és Rob tényleg az) mennyire össze tud hozni embereket. Kíváncsi vagyok, hogy az elmúlt héten vajon hány új ismeretség, és barátság született.

Jaj, a könyvtárat majdnem kifelejtettem. Szóval még a forgatás megkezdése előtt én elugrottam a Szabó Ervinbe, és Kisildikó elkísért (bocsi, nekem már így maradsz:) ). Még szerencse, hogy jött velem, ugyanis kiderült, hogy lejárt a kölcsönzőm, és hogy bankkártyával nem lehet fizetni (ilyet?!), de ő felajánlotta, hogy vegyem ki a könyvet az övével. Kikértük a raktárból, aztán eszébe jutott, hogy nézzük meg, nincs-e bent a Bel ami. Persze volt belőle, úgyhogy egy adag keresgélés után kivettük azt is :) A tömegbe visszaérve elolvastuk, hogy miről is szól a könyv, és tényleg Rob-é a szerep :)

Amúgy Bliss-nek hála megint a legjobb helyen voltunk, szinte díszpáholyban, mert Rob, amikor a jelenetnek vége volt, mindig felénk nézve sétált vissza. Szóval mi nem a "szerep-arcát" láttuk, hanem az igazit. A kezem szerencsére nem tört el Abi szorítgatása alatt. Mellesleg meg tudom érteni, én ugyanezt csinálom Saccal és Évivel, ha meglátom Szilit :)
Egy darabig jöttek-mentek, forgattak, aztán egy másik utcában csinálták a jelenetet tovább, és semmit nem láttunk belőle, úgyhogy Blissel és még néhány emberrel elindultunk haza.

Másnap volt az írói találkozó, amire nem tudtam menni, mert sajna pénteken még dolgoztam. De utána megbeszéltük, hogy megint megyünk ki a forgatásra (előző este még egyáltalán nem volt betervezve), és kivárjuk Robot, ha beledöglünk is. A 8. kerületben, a Práter utcában volt a forgatás, ahova amúgy normál esetben ember be nem meri tenni a lábát, most viszont több százan voltunk (na jó, több százan talán nem, de nagyon sokan). Mikor Kisildikót kísértem vissza a metróhoz, mert sajnos mennie kellett, volt egy érdekes jelenet: egy lány odarohant hozzánk, hogy "sziasztok, mi ugye tegnap találkoztunk?! Te vagy a zongorista, te meg az óvónéni" :) Hát, nagyon édes volt.

Megint sikerült egy nagyon jó helyet kifognunk, egy nagyon-nagyon jó helyet. Rob kocsija mellettünk jött el. Aztán várakoztunk, beszélgettünk, stb. Rám rámtört az ihlet, úgyhogy a tömegben megírtam a következő fejezethez jó pár oldalt, meg megint ismerkedtem egy csomót. Volt ott mindenféle ember, de tényleg. Még egy régi, nagyon régi osztálytársammal is találkoztam a tömegben, Andival, tök totál véletlenül. Ő volt az, aki kb. egy éve azt mondta, hogy ő biztos benne, hogy én még egyszer Twilight rajongó leszek, pedig akkor még nagyon-nagyon nem voltam az ("Milyen dolog, hogy a vámpírok a fényben mászkálnak és nem szívják ki a lányok vérét?!")Szóval vele futottam össze a Rob miatt összeverődött tömegben :) Nagyon jó volt.

Aztán ő korán hazament, mi még vártunk. És megérte. Mikor mindent sikerült felvenniük, Rob mellettünk jött újra el a kocsijával. Aminek le volt tekerve teljesen az ablaka... és kiintegetett belőle, és azt mondta, hogy "Good night". Elképesztő volt. Főleg, hogy a tömeg nem sikítozott, meg semmi, hanem teljesen ledöbbenten, megszeppenten integetett vissza. Legalábbis én :) Szerintem ő
annyit látott, hogy sok robot-lány visszainteget neki, tátott szájjal. :) Aztán boltba mentünk enniért, és kicsit melegedni (a boltos fiú cseppet nézett zizinek minket), aztán a Mekibe pisilni, és forró csokiért. Sajnos mire átértünk a következő helyszínre, a Dohány utcába, már nagyon sokan voltak, pedig még ott is csak pakolásztak. Az volt a leggázabb, hogy ez nem a megszokott rajongó tömeg volt, hanem volt rengeteg paraszt utcai nézelődő is. Mi ücsörögtünk egy kicsit a New York kávéház lépcsőjén, csodáltuk a nők gyönyörű ruháit. Én írtam még egy adagot, mert itt legalább volt fény. Mikor Rob megérkezett mi teljes rezignáltsággal néztük a kocsiját, miközben a lépcsőn ültünk. "Te ez az ő rendszáma... aha.... megjött...aham..." Aztán kb. két perc múlva döbbentünk rá, hogy ja, a többieknek is szóljunk már :)

Azért voltak érdekes eseményei ennek az időnek is, mikor pl. a biztonságiak (akiket én ettől fogva nagyon imádok) kihajítottak 4 részeg fiút, akik ott vircsaftoztak. Tényleg öröm volt nézni. Mellesleg már hazafelé menet a buszon Bliss kérdezte, hogy láttam-e, amikor kidobták őket, mire mondtam, hogy persze, ott álltam épp mellettük. Erre mondja Bliss, hogy ja, akkor veled álltam ott én is :) Szóval eddigre már eléggé megártott az éjszakázás és a fagyhalál :D

Aztán kezdett eltűnni a tömeg és lett egy jó kis helyünk Szandival, akit végre megismerhettem személyesen is. Kíváncsi voltam rá, mert Blisstől nagyon sokat hallottam már róla. Mi teljesen néma, csendes rajongóként néztük, ahogy a forgatások között jön megy.

Mikor már nagyon reményvesztettek voltunk, és arról beszélgettünk, hogy ha most kijönne és mosolyogna egyet, az még plusz egy óra kitartást jelentene, akkor megjelent és mosolygott egyet. Komolyan mondom, akkor nem fáztam hirtelenjében :) És Szandinak elmúlt a láb és derékfájása... Ez a Rob-hatás! :)

No, jó, azért mikor láttuk, hogy sokat néz arra, amerre mi álltunk (persze tuti nem nézett, csak épp arra állt a feje), akkor volt egy kis hajigazgatás, meg hasonlók :) Aztán az ablaktól láttuk, ahogy bent a kávézóban mosolyog, és beszélget, meg az orrát vakarja, meg a haját igazgatja, meg mosolyog :) Utána meghozták a kaját és láttuk azt is, hogy a tárolóból kivesz egy pogácsát, és az egészet a szájába tömi, majd utána kezdi el majszolni :) Komolyan, mintha a kis ovisaimat láttam volna :D Közben néha hallgattuk, ahogy a biztiőr cseverészik a tömeggel. A legdurvább számomra az volt, hogy mikor már elült a nagy tömeg, és csak kevesen voltunk, a kordonnak használt szalagot teljesen leengedték a földre. Abszolút szabadon bemehettünk volna, főleg, hogy volt olyan, mikor abszolút nem figyelt ránk a biztiőr, hanem arrébb mászkálgatott. Persze senki nem ment be, szerintem még csak nem is gondoltunk ilyenekre. Azért ez már valami.
Közben elvileg volt egy pillanat, mikor épp a rajongók felé nézve a nyelvét is kidugta kicsit. Azt azért megnéztem volna :D

Aztán vége lett a felvételnek, és betolatott érte a kocsi. Mikor jött ki, hogy beszálljon, mosolygott, integetett és azt mondta magyarul, hogy "Jó éjszakát!" Aztán a beszállás előtt megint mosolygott és integetett, a tömeg meg tapsolt neki :)
nagyszerű volt. Blisstől még sokáig hallgattam a buszon, hogy : "Mosolygott, integetett, azt mondta, Jó éjszakát, és megint mosolygott és integetett!" :) Na jó, ő meg azt hallgatta tőlem, hogy Juj, ez nagyon jó volt... meg hasonlókat.

Mi perszenem bírtunk magunkkal és hajnali hat után, mikor hazaértünk még YouTube-on videókat keresgéltünk. Találtunk is jópárat. A vicces az volt, hogy egy csomó videó van, aminek a hátterében hallatszik tisztán ahogy Fummie valakinek magyaráz telefonba, vagy nekünk mesél valamit. Szóval szuper :) Azt hiszem, remélem, hogy megkedvelte a magyarokat. :)
Amúgy Fummie kiírta, szóval most már írásos bizonyíték is van rá, hogy ő bizony rajongó. Senki nem mossa most már le róla, hiába szívja vissza :))

A videónézegetés után még megnéztük a Little Ashes-t, meg a Speak-et. Mind a két film nagyon jó, csak ajánlani tudom mindenkinek. Nekem legalábbis nagyon tetszettek. Aztán délután 2-kor sikerült aludnunk egy kicsit, kb. egy órácskát, miközben a laptopon az Adventureland ment, aztán kísértem ki Bliss-t a vonathoz. Útközben még tök sokat beszélgettünk, meg elsétáltunk a New York-hoz, ami abszolút másmilyen volt, mint hajnalban :D

Remélem, hogy még kedden tudunk egy jót nézelődni, meg röhécselni :)

Számomra felejthetetlen volt ez a hét, és úgy érzem, hogy tényleg nagyon sok új barátot szereztem, és mindezt miatta... pedig nem is vagyok rajongó :)




_@/"