Köszöntök Mindenkit!


Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.

Ezen a blogon találjátok írásaim egy részét - novellákat, gondolatokat, mini-regényeket -, megjelent műveimet és "írói" világom főbb eseményeit, történéseit.

(Használjátok a címkéket!)



Oldalt elérhetitek az alblogjaimat

(Full Moon - Twilight fanfiction, Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos története;

Tündérmesém - Anne, egy cseppet sem hétköznapi, nyüzsgő fiatal nő meséje, aki a távoli, ködös Angliában kergeti álmait és a lehetetlennek tűnő szerelmet;

BackStage - a Sacckával közösen komponált sztori, mely egy musicaliskola mozgalmas, színes életébe enged betekintést).



Ha erre jártok és kis világom elnyeri tetszéseteket, hagyjatok nyomot magatok után!



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



Stigu _@/”




2010. július 30., péntek

Életjel - Beszámoló az Abynél töltött hetecskéről

Sziasztok!

Nos, meg lett vala írva a beszámoló vala az egy hétről, amit Abynél töltöttem vala. :)

Inka beszámolóját itt olvashatjátok:

http://inkakanga.blogspot.com/2010/07/beszamolo-aby-blogtalijaroldolvassatok.html




Hétfő reggel összeszedtem egy türelmetlen Fummie-t a Népligeten, aki akkora már kétszer hívott, hogy hol vagyok, pedig totál időben voltam. :D Aztán felcsüccsentünk a buszra, és robogtunk le Székesfehérvárra. Én megpróbáltam fejezetet írni (FM-et), közben Fummie édesdeden bealudt. Mondjuk egyszer felriadt, és jól megijesztett vele. :) Amúgy Fummie olyan, mint egy kis mormota… bár, inkább olyan, mint egy farkas – képes bealudni bárhol, bármikor. :)
Aztán leértünk, Aby megjegyezte, hogy teljesen „Lindába” öltöztem (mellesleg tényleg). Ezen örömködtünk egy nagyot, aztán közben leérkeztünk Kőszárhegyre.

Abyvel megnéztük (majdnem végig) az Elisabeth musicalt, és őt is sikerült megfertőznöm Szilveszterrel. :) Közben Fumm aludt még egy kicsit (amit mellesleg meg tudok érteni, mert ő úgy jött le, hogy egy percet sem aludt éjszaka). Ja, és megismertem végre a farkaskutyust is, Luckyt, akit jól megdögönyöztem.
Énekeltem egy kicsit Atyusnak távban, mikrofonon keresztül.

Aztán megérkezett Terra is, ettünk, ittunk, megnéztük a Vampire Sucksot, utána meg végre mi is aludtunk. Ja, Aby már előtte is aludt, mert kissé elázott – és nem az esőben…



Kedden elég későn ébredtem, de éberen. :D Eszegettünk valami reggelit (arra már nagyon nem is akarok emlékezni, hogy mi volt – bundás kenyér), aztán Fummie-val megcsináltuk a kvíz-kérdéseket a talira, ami egy kicsit nehézre sikeredett, de nem baj. Mondjuk abban semmi pláne nem lett volna, ha azt kérdezzük, hogy milyen színű Bella haja, vagy hogy mi a családneve a vámpír-klánnak. Közben megnéztük a 3 filmet, meg az extrákat nagy vonalakban, hogy legyen ötlet a kérdésekhez.
Aby közben bőszen írt, mert persze megint le volt maradva saját magához képest.

Később megebédeltünk, ami nem volt teljesen problémamentes. Ugyanis épp a lépcsőn mentem, mikor meghallottam, mit fogunk enni, és muszáj volt tőle lefetrengenem az egyik fokra. A menü: rántott patisszon. :) És mellesleg nagyon finom volt… :D

Aztán este olvastunk Adminlét fénypontjait, amin nagyon nagyokat röhögtünk. Én közben megpróbáltam fejezetet gyártani, és majdnem sikerült is befejeznem. Együtt szültünk Nessie-vel. :) És most kivételesen nagyon jól ment az írás. Valahogy itt voltak velem, és segítettek látni, amit átéltek.

Utána, már hajnalban (fél négy fele) elkezdtük megnézegetni a jó eclipse-es jeleneteket, meg a Remember me hentergős jelenetét. Na, én itt csúsztam szét teljesen és végérvényesen… Azt hiszem, az éjjel (hajnalban) Robbal álmodtam és a szeplőkkel a hátán.



Szerdán aztán felvirradt a tali napja – mondjuk már akkor virradt, amikor végre ágyba kerültünk. :)
Elsőnek Inka érkezett. Hamar megkedveltem, főleg miután kiderült, hogy egy nagyon durva közös érdeklődési körünk van, a musical. Jót elbeszélgettünk a kedvenc színészeinkről, amíg Abyék bementek a többiekért. Aztán betoppant a társaság maradéka is, Zsuzsa, Judit és Atyus. Ajándékosztás, miegymás után meglett Aby régi verseskötete, amin nagyon jókat röhécseltünk – 14 éves volt, mikor születtek a csodásabbnál csodásabb költemények. :) Közben előkerült egy nagyon jó kép Robertről, amit sokáig, gyakran és hosszan nézegettünk… gyönyörű rajta a szeme; engem az fogott meg nagyon.

Aztán megkezdtünk a kvízt is, ami véleményem szerint nagyon jól sikerült, és a kérdések nehézségének ellenére nagyon ügyesek voltak a többiek. Az idézetes részeket például sokkal jobban és hamarabb kitalálgatták, mint amire én számítottam (elég nehéz mondatokat választottunk Fummie-val). Közben nekem az a drága ember – mit ember, kutya – okozott egy durva agyrázkódást, amikor beleverte a fejemet a pohárba. Igen, Jake, ez most a te hibád volt!
A kvíz után játszottunk „Ki? Kivel? Hol? Mikor? Hogyan? Mit csinál?” játékot, és jókat nevettünk a kijött mondatokon. Például:

Carlisle Jasperral a kutyaólban ebéd után nagyon fagyott kutyalábat nyalogat.
Nessie Edwarddal a háztetőn nagyfogyatkozáskor bepiálva molylepkét kerget.
Renesmee Alice-szel az űrben hányás után kutyapózban Jake-ről álmodik.
Esme Angelával a Mikulás szakállában szülés után guggolva olvassa a BD-t.
Kristen Lizzel a mocsárban, amikor cigánygyerekek potyognak az égből lubickolva filmet forgat.
Peter Jacksonnal a torony órájában holnapután kiskedden nyögdécselve szex-jelenetet forgat.
Jessica Emmettel a fenyőfa tetején hajnalban élénken üldözik a húsvéti nyuszit.
Alice Kristennel otthon a szalagavatójukon fül nélkül gulyáslevest eszik.
Renesmee Edwarddal ágyban éjszaka forrón, érzékien duettet énekel.
Rob Robbal a rókalyukban Bel Ami forgatása közben álmodozva énekel.
Rachelle Ashley-vel háztetőn hajnalhasadáskor ásítozva menstruál.
Mike Leah-val az erdőben, hajnalban érzékien lötyögnek egymásban.
Rob Taylorral a kertek alatt csillagfényes éjszakán elmélyülten oroszbalettozik.


Majd utána énekeltem a társaságnak, amitől eléggé féltem, mert nem szoktam nagyobb „tömeg” előtt énekelni, de csak egy hangyányit remegett a hangom. Főleg Aby kedvenceit énekeltem, meg azokat a dalokat, amiket Anne fog énekelni. :)

Aztán Abyvel kikísértük Zsuzsát a vonathoz, visszafele meg majdnem jól megszívtuk, mert nem volt buszunk haza, de szerencsére Terra eljött értünk egy darabig.
Otthon megint előjöttek Adminlét fénypontjai, és míg a többiek visítva nevettek, én ügyesen bealudtam a padlón. Kényelmes volt. :)
A nagy örömködés után felvonultunk filmet nézni (Vampire Sucksot és Covenantot), ami alatt én szolidan szunyókálgattam – akkor már nagyon fájt a fejem Jake merénylete miatt. Viszont az éjszaka leple alatt betámadtak a vérszívók, és durván megcsapolták a véremet. Nagyon nem esett jól…

Utána Terrával átvonultunk a másik szobába, és bedobtuk a szunyát (mellesleg akkor már hasadt a hajnal). Innentől pedig totális képszakadás. De asszem’ ezen az éjjen is Rob volt az álombeli látogatóm.



Csütörtökön 10 után keltünk (keltem) valamikor. Levánszorogtunk reggelizni tojásrántottát és tükörtojást. Megjegyzem: Jake undorítóan eszik, én pedig erősen Bellának éreztem magam a sok tojás miatt. :)
Utána egy picikét írtam – már az epilógust –, és még egyet énekeltem nekik, most musicaleket.

Aztán kikísértünk a társaság nagy részét (Judit, Atyus, Inka), és mindenkit felpakoltunk a megfelelő járműre. És most szerencsénk volt hazafelé, mert volt buszunk. Ráadásul az eső sem kapott el minket.
Itthon Dogmát néztünk Terrával, miközben Fummie mindenfélét nézett, Aby meg bealudt – a földön. :) Jól lehet aludni azon, én már előző este bemutattam.

Utána új titulust kaptam: én lettem Jake „Mini-me”-je. :) Igazán megtisztelő (remélem, lehetett hallani az íráson át is az iróniát)!
Közben útnak eresztettük Terrát, mindenféle jótanáccsal ellátva; például, hogy óvakodjon a „takonyfalóktól”.

Aztán Aby végre jósolt nekem, és elég érdekes dolgok jöttek ki, de nem szeretném őket most részletezni. :)


A pár nap alatt még Jake és Fummie között is valamennyire emberi viszony alakult ki… „Na, bravó!” :)



Sok puszi nektek lányok, örülök, hogy személyesen is megismerkedhettem veletek!
Végezetül pedig ne felejtsétek: „Senki senkivel nem szexelhet, mert akkor vérfertőzés!”, és vigyázzatok, nehogy végig legyetek nyalintva! :)



Stigu


Ui.: csütörtök éjszaka aztán váratlan látogatóm volt… nem részletezném… de azért jó volt :D







_@/”

2010. július 25., vasárnap

Életjel - A Főnix egyszer visszatér

Sziasztok!

Na, csak egy kis életjelet adok magamról, mielőtt azt hiszitek, hogy végleg elvesztem.

Mint a címben is olvasható, egyszer csak visszatérek majd :)
Most már írom a következő fejezetet gőzerővel (amennyire időm engedi), csak eléggé hosszú lesz, és most úgy érzem, hogy sosem érek a végére.
Ráadásul holnap elutazom, és feltehetőleg csak pénteken jövök haza, vagy még később. Gép és net lesz, csak idő nem tudom, mennyi jut majd bármire is :D

És most a legfontosabb:

Mindenkinek szeretném megköszönni, hogy sok támogató komit hagyott, mind-mind nagyon sokat jelentett nekem. Azt azért tudni kell, hogy ez a válság már érlelődött bennem egy ideje, most csak az utolsó cseppecskék értek el, és végül betelt a pohár. Talán épp ideje volt már a kiöntésnek.
Most úgy érzem, hogy kellett ez a hullámvölgy, hogy új erőre kaphassak. Mint mikor a Főnix elégeti magát, hogy aztán a hamvaiból új életet kezdhessen. Most úgy érzem, hogy ülök a kis hamudarabkákban, és készítem a lelkem, hogy újra szárnyalhassak.

Szerencsére úgy érzem, hogy Anne a fejemben nagyon intenzív, és nem fog hagyni nyugodni; folyton képekkel bombáz, úgyhogy muszáj leszek gyorsan haladni vele, mert már megőrjítenek ezzel a szépfiúval együtt. :) velük kelek, velük vagyok egész nap, velük fekszek, és néha az éjszakáimat is megszállják, szóval nagyon erőszakosak a drágáim :D ami nem baj, csak néha már skizónak és bolondnak érzem magam :) Remélem, hogy Abyvel hamarosan megkezdjük a tényleges munkát, és nem nyafizunk többet :)

A másik, amire szeretnélek emlékeztetni titeket, hogy még mindig tart a pályázat szavazása.
Csak hogy felfrissítsem kicsit az emlékeket:

A pályázatra a mű címe volt megadva: "Ha elhagysz, veled mehetek?" És az én művemet is olvashatjátok. Szerintem nem nehéz kitalálni, hogy melyiket írtam én, de ha vége a szavazásnak, akkor ide is kiteszem, és kíváncsi vagyok, hogy ráismertek-e?! :)

A blog, ahol a művek olvashatók, és ahol lehet SZAVAZNI!!!:
http://carrie-palyazat.blogspot.com/


Remélem, hogy a türelmetek bírja még egy kicsit, amíg rendbe nem jövök 100%-osan. Ígérem, hogy most már nem nyafizok sokat :D

Pusz: Stigu








_@/"

2010. július 20., kedd

Életjel - FM FRISS ???

Sziasztok!

Nos, sajnos úgy néz ki, hogy mégsem tudom tartani az ígéretemet a frissel kapcsolatban... sőt, azt sem tudom, mikor lesz friss.

Egy elég súlyos belső válság kellős közepén csücsülök, és ezt a karaktereim nem igazán szeretik, és nem hajlandók segíteni, ráadásul a Manó is mintha szabit vett volna ki.


A válság okairól nem sokat szeretnék mondani, mindenesetre a saját magamba vetett hitem rendült meg, és már fogalmam sincs róla, hogy van-e értelme írnom, sőt, hogy egyáltalán tudok-e írni, még ha csak egy kicsit színvonalasan is. Legalábbis az, hogy ennyire nem jelez vissza senki, számomra azt mutatja, hogy a dolog nem érdekes, vagy jó annyira, hogy szóra méltassák, akik esetleg elolvasták.
Ilyen állapotban pedig nem hiszem, hogy egyáltalán írnom kéne, mert nem bírnék most szerelmes, életigenlő, boldog fejezeteket gyártani.


Szóval a friss egyszer csak érkezik majd, ha sikerült kilábalnom ebből a mocsárból, amiben nyakig benne vagyok. Ha sikerül...



Stigu






_@/"

2010. július 12., hétfő

Novellák - A végső pillanat

Na, és itt a másik novella...

Ez egy kicsit 18-as korhatáros (na jó, a mai világban mondjuk 16-os), de nem erotikus, hanem horrorisztikus tartalom miatt :) Aki nem bírja a zombikat, bele se kezdjen :D

Várom a véleményeket, és ne felejtsétek, hogy az előző bejegyzés is egy novella, azt is tessék meglesni! :)

Jó borzongást! :)






A végső pillanat




Még az óra csörgése előtt felnyitottam a szemeimet. Már hozzászoktam a korai keléshez; volt rá elég időm. Lenyomtam a kis szürke gombot, hogy a készülék ne kezdjen el sípolni, míg én a fürdőben vagyok, ha már egyszer sikerült megelőznöm. Így legalább Bent sem ébresztem fel; aludhat még egy kicsit, mielőtt "munkába indul".

Az apró, kék csempés helyiségben gyorsan elvégeztem a szokásos reggeli teendőimet: fogat mostam, letusoltam és szolid sminket tettem fel az arcomra.
A hálóba visszalépve láttam, hogy életem értelme még mindig alszik.
Belebújtam az aznapra kikészített halványzöld, könnyű nyári ruhába. Ebben az iszonyatos melegben csak ilyen kis lenge holmikban lehetett megmaradni. Épp mikor felkaptam a fekete kistáskámat, és a kulcsomat kutattam benne, kezdett ébredezni Ben. Férfias keze átcsúszott az én oldalamra, majd mikor nem talált, résnyire felnyitotta a szemét, hogy az órára pillantson. Egy dörmögő sóhaj után visszacsukta pilláit.

- Itthon vagy még, Lilian? – kérdezte álomittas hangon.
Elmosolyodtam, miközben halkan közelebb osontam az ágyhoz. Aztán lehajoltam, és a fülébe suttogtam.
- Még egy csókot akartam lopni az én daliás lovagomtól, mielőtt elmegyek.

Az arcán megjelent az a féloldalas mosoly, amitől még ennyi év után is elgyengül a térdem.
Ajkaimat az ő forró, selymes szájára tapasztottam egy hosszú pillanatra, aztán már libbentem is az ajtó felé.
- Legyen szép napod! – kiáltottam még vissza Neki a küszöbről.

Miután kiléptem a kapun, mellbevágott a hőség, pedig még csak reggel hét volt. Mi lesz itt délutánra?
Gyorsan a sarki kávézó felé vettem az irányt, ahol kikértem a kedvenc tejeskávém, hozzá pedig egy csokis fánkot. Aztán levágtattam a metróhoz. Szerencsére a következő szerelvényre nem kellett sokat várni. Talán ma időben beérek – futott át az agyamon.

Ahogy fölszálltam, hely után kezdtem keresgélni a szememmel, de persze tömve volt a kocsi. Megálltam hát az egyik végébe, hátamat a festett burkolatnak vetve.
Amikor a vastag, nehéz ajtó döngve becsapódott, már nyúltam a táskámért, melyben a legújabb pénzügyi kimutatás lapult, de egy furcsa hang megállított a mozdulat közben.

A szerelvény másik végéből jött. Olyan volt, mint egy medve és egy vadmacska vonyításának keveréke.
Láttam, hogy a többi utas is csodálkozva kapja oda a fejét.
Rögtön észrevettem a görnyedt testtartású, szakadt alakot. Különös volt, hogy a divatos öltönye ellenére ziláltan nézett ki: a ruha lógott rajta, helyenként tépett volt és meglehetősen koszos. A szürke szöveten barnás-vöröses foltok éktelenkedtek.

Mindez egy pillanat alatt végigfutott rajtam. A következő másodperc pedig már a rémületé volt.
A férfi ismét morgott egyet, majd ráugrott a hozzá legközelebb álló emberre és a fogaival tépni kezdte a húsát.

A legnagyobb, és egyben legirreálisabb rémálmom öltött testet előttem, és csak egyetlen szó visszhangzott a fejemben: zombi.

Ahogy a férfi tovább szedte áldozatait, engem egyre jobban elöntött a jeges rettegés.
A többség megpróbált menekülni, de én csak kővé dermedve álltam a helyemen, miközben a tömeg a metró ezen részébe gyűlt.
Én már beletörődtem abba, amit ez a sok ember még nem akart elfogadni: mind meg fogunk halni.
Irracionális, félelmetes álmaimban gyakran átélhettem ezt a tehetetlen, reménytelen érzést, úgyhogy most régi ismerősként üdvözöltem.

Körülöttem nem lehetett mást hallani, csak sikolyokat, és a metró sivító hangját.
Az agyamban végigfutottak szeretteim arcvonásai, majd egy tisztább gondolat…
Viharos gyorsasággal előkutattam a telefonom a táskámból, melyet görcsösen szorongattam. Remegő kézzel kerestem ki a megfelelő számot, majd megnyomtam a hívásindítás gombot.
A telefon párat kicsöngött, aztán meghallottam édesanyám vidám hangját.

- Szia, kincsem, mondd!
- Anya! – ziháltam. Nem tudtam, hogy is kezdjek a mondanivalómhoz. – Ez most őrültségnek fog hangzani, de muszáj megtenned, amit kérek! Zárkózzatok alaposan be, húzzátok le a redőnyt, meg mindent, amit csak tudtok, és nézzétek a híreket! Ne mozduljatok ki! Valami nagy baj van – soroltam neki, ami csak eszembe jutott. – Nagyon szeretlek titeket. Apát és Jamie-t is.

További magyarázkodás helyett kinyomtam a telefont, és keresni kezdtem a következő számot.
A sikolyok halkultak körülöttem – fogytak az emberek.
Ismét kicsöngött a készülék.

- Drágám, mit hagytál megint itthon? – szólt bele az olyannyira szeretett hang. Más esetben leszidom ezért a célzatos kérdésért, bármennyi igazságot is tartalmaz, de most az élete volt a tét.
- Ben, figyelj rám! Nagyon fontos, hogy higgy nekem! Tudod, hogy ilyennel sose viccelnék – vettem egy mély levegőt, hogy csillapodjon a hangom remegése. – Egy zombi van a metrón és halomra öldösi az embereket.

A vonal túlsó végén pár másodpercig csak némaság hallatszott; valószínűleg a mondataimat emésztgette.
- Most komolyan beszélsz? – kérdezte döbbenten. Tudta, hogy ilyeneket nem találnék ki szórakozásból.
- A legkomolyabban. Úgyhogy kérlek, zárkózz be alaposan, és ne akarj hősködni! Vigyázz magadra!
- Lilian, ugye nem fogsz…? – elcsuklott a hangja; nem bírta kimondani, amire gondolt.
- De – szipogtam –, nemsokára engem is megöl. Ahogy mindenkit a metrón.

Éreztem, ahogy a forró, sós könnyeim végigfolynak jéghideg arcomon.
- Szeretlek – mondtam neki. A szavaimból hallani lehetett, hogy már búcsúzkodom.
- Én is szeretlek – a hangjából éreztem, hogy sír. – Nem akarom, hogy meghalj. Hogy ne legyél nekem.
- Én sem – válaszoltam neki. – De már késő bármit is tenni.

Most jutott el a tudatomig, hogy már nem hallok sikolyokat, csak a hús és a csontok recsegő zaját, ahogy a szörny széttépi áldozatait.
Felnéztem, és láttam, hogy már csak pár ember van körülöttem. Őket megnémította a sokk, vagy a belenyugvás.

- Vigyázz magadra! Szeretlek – súgtam neki még egyszer, utoljára.
Leengedtem a telefont a combom mellé, és a véres, őrjöngő zombira néztem.
Ő rám kapta élettelen, fakó tekintetét.

Elmém megmaradt, józan foszlánya azt suttogta, valamit elfelejtettem. Lenéztem a kezemben tartott készülékre, és láttam, hogy a másik fél még mindig vonalban van. Reszkető ujjammal megnyomtam a kis piros gombot – semmi szükség rá, hogy hallja az utolsó sikolyaimat –, aztán újra feltekintettem a fenevadra…

Egyenesen bele a Halál szemébe.








_@/"

Novellák - A szeretet ereje

Sziasztok!

Meghoztam a beígért két novellát. Mind a kettő Twilight-tól független írás, a saját őrült agyam szüleménye :D

Ha van időtök, nagyon örülnék, ha komiznátok hozzá. Egyrészt azért, mert nem nagyon szoktam novellákat írogatni, de lehet, hogy rá fogok szokni, másrészt így talán visszajön egy kicsit az írói kedvem, ami most nagyon meg van csappanva... nem panaszkodás, vagy rémisztgetésképpen, de a hétvégén ott tartottam, hogy törlöm az összes blogom és történetem... aztán szerencsére kicsit helyre rázódtam, de még eléggé labilisnak érzem magam.

Ez az első novella a szeretetről, és az emberiségbe vetett hitről szól. Kissé vallásos jellegű, remélem, hogy senkit nem fogok megsérteni vele. úgy olvassátok, hogy ez is csak egy fikció... az igazságot senki sem tudhatja...és nem is kell tudni, a hit elég...






A szeretet ereje




„A kulcs, ami a mennyet nyitja,
a pokolba is jó fordítva,
a kulcs, ami a pokolba jó,
az igazából a mennyből való.”
/Kispál és a borz/




A két férfi elmerengve ült a park egyik régi, kopottas padján. Első ránézésre nem volt bennük semmi különleges. Mindketten életük derekán jártak, de még jól tartották magukat, hétköznapi, korukhoz illő ruhát viseltek. Csendesen kémlelték a parkon áthaladó embereket.
De ha jobban megnézné őket valaki, azonnal láthatná a szemükben lakozó évezredes, mély bölcsességet, ami átragyogta a reménytelen, szomorú csillogást.
Persze senki sem akarta jobban megnézni őket, erről gondoskodtak.

- Biztos, hogy ezt akarod tenni? Jól meggondoltad? – kérdezte a magasabb, vékonyabb férfi, miközben még mindig az elhaladókat kémlelte.
- Igen. Volt elég időm végiggondolni mindent. Nem látok más kiutat – felelte mély hangon a másik, majd egy fáradt sóhajjal még megtoldotta a válaszát. – Túl sokáig húztam így is.

A kérdező most ráemelte égszínű, ragyogó szemét a társára. Követelőző megvetés villant benne halványan.
- Miért teremtesz, ha utána elpusztítod őket?!
A másik is elszakította pillantását az emberek mit sem sejtő tömegéről.
- A kísérleteknek is véget vetnek, ha rosszul sülnek el. Talán már rég meg kellett volna tennem – magyarázta, aranybarna szemében szomorkás fénnyel.
- Szóval neked csak ennyit jelentenek?! – fújtatott az égkék szemű. – Egy rosszul sikerült kísérletet?! Kegyetlen vagy hozzájuk! Sose szóltál bele a dolgaikba, sose segítettél nekik, most pedig egyetlen villanással a semmibe küldenéd őket!? Ez így cseppet sem igazságos.

Szavai vádlón koppantak a némaságban, ami körbevette őket.
- Ezért voltál Te itt. Nekem soha nem ez volt a célom velük kapcsolatban. Én csak figyelni akartam. Te terelgetted őket, mintha gyámoltalan kisgyerekek lennének.
- Mert azok is. Még ha ők azt is hiszik, hogy milyen bölcsek – nézett vissza ellágyult tekintettel a sétálókra.
- Bezzeg amikor kegyetlenkednek, akkor eltűnik a gyermek belőlük.
- Nem, rosszul látod. Akkor a leginkább azok. Nem látják, hogy a tetteikkel mekkora fájdalmat okoznak. Pont, mint a vásott kölykök. Csak mennek a saját fejük után. De hát te teremtetted őket ilyenre.
- Én csak elindítottam a folyamatot, ne vádolj! Azt nem is sejtettem, hogy a végtelen szeretetből ez lesz.

Ismét szomorúvá és merengővé vált mindkettejük tekintete.
- Ezt egyikünk sem tudhatta – a kékszemű pár perc hallgatás után folytatta a másik meggyőzését. – Azért a szeretet is bennük van még. Amíg képesek szeretni, szerintem kár lenne véget vetni ennek.
- Azt hiszem, ez már túl kevés, hogy bármit is megváltoztathasson – felelt az érvekre lemondóan.

A magas férfi felpattant a padról, és idegesen lépett egyet előre, amitől a világ visszazökkent nyüzsgő, zajos önmagába. Vidám kacajok hangzottak fel a füvön ülő fiatalok felől, édes gyermeki sikoly csattant, ahogy a szökőkút vize ismét felfröccsent.

- Ne próbáld elhitetni velem, hogy te nem látod! – vádló szavai alig hallatszottak a zsivajban, ami körbevette őket. – Te vagy az Istenük, neked látnod kell a szeretetüket.

A barna szemű férfi is felállt a padról, bár ő lassan, megfontoltan tette mindezt. Meleg tekintetét végighordozta a népes embertömegen.
Természetesen látta… a fényes, ezüst kacskaringók sose voltak rejtve előle.

Most is rengeteg helyről indultak ki, hogy tekergőzve, levelet bontva összekapcsolódjanak egymással, majd egy kis idő múlva eltűnjenek a mélybe, a Föld lüktető, forró magjába, ahonnan eredetileg származtak. Vissza az éltető forráshoz.
Látta a kis hajtásokat az idős pár mellett, akik még ennyi év után is ugyanolyan igaz szerelmet éreztek egymás iránt, mint mikor még fiatalok voltak; látta a tinédzser lányból kifutni, ahogy megböki a barátját, és az előttük elszaladó kisfiú felé int a fejével, amitől a fiatal fiúból is fényes sugár indult útjára, ami egyre erősödött, ahogy végigsimított a lány gömbölyödő hasán. Látta a gyermekét ölelő anya mellett tekeregni ragyogó fényesen, kristálytisztán.
Látta mindenhol.

Mégis szomorkásan rázta meg a fejét.
- Akkor sem hiszem már, hogy ez elég lenne – sóhajtotta.

Az égkék szemű férfi mérgesen fújtatott, aztán nagy levegőt vett, hogy megnyugtassa magát.
- Gyere velem! Még egy valamit szeretnék mutatni neked, mielőtt kimondod az utolsó szót.

Egyetlen szempillantás alatt megváltozott a táj. Egy hatalmas, buján zöld erdőség terült el alattuk, melyet néhol megszakított az emberek lakta települések sárgás-pirosas, ezerszínű foltja. A fák között kékes-szürke út kacskaringózott fel a hegyekbe.
Ezen az eldugott úton egy sárga busz haladt kényelmes tempóban. Emberi szemmel nézve ugyanolyan hétköznapi volt, mint a park tömege. De az ő szemük mást is látott.

A mozgó jármű egy vastag, ragyogóan fényes ezüstsodronyt húzott maga után. A kiáramló szeretet gyönyörű, tiszta mintákat teremtett. Szemet kápráztató volt.

- Ez micsoda? – kérdezte döbbenten az Isten.
- Inkább kicsoda. Csak egy egyszerű fiatal nő. Szeretnéd látni?
- Igen.

A két férfi felbukkanása a buszon senkiben nem keltett félelmet. Nem látták őket.
A fiatal lány a jármű elejében foglalt helyet. Az ölében egy nyitott, négyzetrácsos füzet hevert, a kezében világoskék tollat forgatott. Miután leírt egy újabb mondatot, felnézett, és kibámult a mellette futó sűrű erdőre. Majd elmosolyodott, és visszafordult a papírhoz. A keze sebesen járt rajta, szépen ívelt betűi gyorsan betöltötték az oldalt. Ahogy az aljára ért, sietősen lapozott, és folytatta a kapkodó írást. Látszott rajta, nem akarja, hogy elvesszen a gondolat.
Mindeközben az ezüst ragyogás még fényesebb, még bájosabb lett.

A barna szemű férfi csodálkozva figyelte a lányt, majd a kacskaringós, vastag szálakat.
- Miért ilyen különleges? – kérdezte döbbenten.
A másik elmosolyodott.
- Gyönyörű érzelmekről ír: csodás szerelemről, mély hűségről, szülői szeretetről. Hitről és csodákról. És akik elolvassák, ők is átélik, ami a valóságban nem is történik meg. De bennük létezik – egy pillanatra elhallgatott, hagyta, hogy a szavai leülepedjenek. – Látnod kellene azokat is, akik elolvassák. Az ő szeretet-fényük majdnem ilyen erős lesz.

- Ez szinte hihetetlen – sóhajtotta az Isten. – Ilyen élénk szeretetet nagyon ritkán látni. Pedig egyedül van.
- Nincs egyedül. Régóta figyelem már. A szereplői benne élnek, a társai, a barátai. Persze vannak rendes, emberi barátai is, de ezek a nem létező társak mindig vele vannak. Sosincs egyedül.

A barna tekintetben mosoly villant.
- Hogy találtál rá erre a csodára?
- Először az egyik ismerőse tűnt fel, aki épp tőle olvasott. Már az ő fénye is nagyon szép volt. Mikor rájöttem, hogy mitől ragyog így, kutatni kezdtem utána, és hamar meg is találtam – nem titkolt büszkeség hallatszott a hangjában.
- Természetes, hogy megtaláltad. Az Ördög, aki sose alszik, ne lelne meg egy ilyen gyönyörű lelket.

A férfi a fejét csóválva nézett az Istenre.
- Tudod, hogy jobban szeretem, ha Fényt Hozónak hívsz. Az sokkal kevésbé félelmet keltő.
- A név nem változtat azon, ami vagy.
- Na persze – morogta a férfi, miközben a tekintete egy alig észrevehető árnyalatnyit sötétebbé vált. – Kár, hogy mindenki félreértelmez. De most nem ez a lényeg – folytatta türelmetlenül. – Mi a véleményed róla? – intett fejével a lány felé, aki továbbra is rendületlenül írta tele az oldalakat.
- Csodálatos, és tényleg gyönyörű lélek. Telve szeretettel – a barna pillantás még mindig fájdalmasan csillogott. – De nem hiszem, hogy ez változtatna bármin.

A Sátán fáradtan sóhajtott, és megdörzsölte az orrnyergét.
- Te adsz hitet nekik. Nem gondolod, hogy neked is hinned kellene bennük egy kicsit?
Az Isten lehajtotta a fejét egy pillanatra, majd újra ránézett a fiatal nőre, aki most letette a tollat és mosolyogva bámult ki az ablakon. Az ezüst fénysugár nem halványodott mögötte, a fejében a szereplők tovább élték kitalált életüket.

Aztán egy halk, rezzenő hang kiszakította a gondolataiból. Apró kezével kibányászta a telefonját a zsebéből, és a hívó fél láttán még jobban kiszélesedett a mosolya.
- Szia! – szólt bele a készülékbe. – Képzeld, Robert és Anne végre találkoztak! Nemsokára kész vagyok az első résszel!
A vonal túloldalán lévő barát válaszára a lány ajkai közül halk kacaj szaladt ki.
Annak ellenére, hogy az agyában már nem az éppen írt történet szerelmes pillanatai forogtak, az ezüstösen ragyogó, tekergőző fonál nem lett kisebb, vagy kevésbé fényes.

A barna pillantású férfi mélyet sóhajtott, majd belenézett az égkék szemekbe.
- Rendben, meggyőztél. Kapnak még egy esélyt…






_@/"

2010. július 10., szombat

Carrie novellapályázata - Ha elhagysz, veled mehetek?

Sziasztok!


Jelentem, indultam egy novellapályázaton! Ez az első nekem, úgyhogy nagyon izgatott vagyok :D ("Like a virgin...")

Az egyetlen kikötés a cím volt: "Ha elhagysz, veled mehet?"
Erre kellett valamit kitalálni.

A hónap végéig lehet szavazni. Akinek van ideje, az nézze meg a novellákat, kutasson figyelmesen, mert az enyém is ott van valahol közöttük (persze nem fogom elárulni, hogy melyik az enyém, de lehet tippelni :D ), és persze SZAVAZZON!!! :)

Ja, igen, és a legfontosabb:

A történetek itt érhetők el:


http://carrie-palyazat.blogspot.com/


Én is megyek olvasni a többi beküldött művet. :)


Puszi: Stigu








_@/"

2010. július 7., szerda

FM FRISS és pár újdonság

Sziasztok!


Örömmel jelentem, megérkezett a friss, ropogós Full Moon fejezet, szám szerint a 16. A saját blogján már olvasható!
Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Én pedig kérnék sok-sok véleményt! :)

A FM-nek már csak 2 fejezete lesz, tehát hamarosan véget ér a történet... de ne legyetek nagyon szomorúak, mert indul gőzerővel a Tündérmesém, aminek belátható időn belül megnyit a blogja is (ami amúgy már készen van, és gyönyörű... örök hála érte Atyusnak és Aby-nek, akik nem sajnálják az idejüket rám).


Az újdonság, ami a címben olvasható, a Főblog CHATBOX-ja. Remélem, hogy sokan fogtok írkálni bele. Annyit kérnék csak ezzel kapcsolatban, hogy a hirdetést mellőzzük. Ha valaki szeretne bannercserét, az írjon nekem e-mailt, vagy véleményt, és én meglesem az oldalát, stb. Nem vagyok semmi jónak az elrontója, csak a megfelelő helyen tegyétek. :D

A másik kérdésem ezzel kapcsolatban az lenne (ezt már kiírtam az FM blogjára is), hogy szükségét érzitek-e annak, hogy az FM-en is legyen Chat?! Mert ha igen, akkor megpróbálom rávenni drága Aby-met, hogy oda is tegyen. Véleményeket várok bárhová :D


Ezen kívül a héten belevetem magam a bannercserélgetésbe, szóval elképzelhető, hogy a napokban sok jó írás bannerje fog felkerülni a főblogra, úgyhogy nézegessétek majd bátran, hátha van valami új harapnivaló :)


Na, ennyi lenne a közérdekű információ :)


Puszi nektek, élvezzétek a nyarat, amíg még van: Stigu





_@/"

2010. július 4., vasárnap

Életjel - Eclipse premier és a magyarországi Forks

Sziasztok!



No, kezdem a legfontosabbal: FM új fejezet 1-2 napon belül várható! Már kész van, csak be kell gépelni, és át kell nézni, aztán már jön is föl.

Aztán láthattátok oldalt, hogy új bannerja van a Tündérmesémnek, amiből talán már valamit lehet sejteni. A blog viszont még nem elérhető, mert történet úgysincs még rajta. Amint fent lesz a prológus, ide úgyis kiírom és persze megnyitom a blogot. Türelem, az is érkezik hamarosan...


A másik, amiről mindenképp szót kell ejtenem: az ECLIPSE premier.

Hú, azt se tudom, hol kezdjem.

Aznap délután az oviban ledöbbentem, mikor rájöttem, hogy "Basszus, ma nézzük az Eclipse-et!" Komolyan olyan gyorsan elröppentek ezek a napok, hogy nem is kapcsoltam, hogy már itt van a nyakunkon az egész.

Este találkoztunk a Mekiben, az Astorián, ahol cseppet sem néztek szerintem minket őrültnek... főleg engem, aki egy plüss farkassal üldögélt a sarokban. :) Szóval én már akkor el voltam borulva.

Aztán elmentünk még a Pollackra, nosztalgiáztunk egyet. Én megint majdnem előadtam a lovaglós-ügetős számomat, mire jól megbámult egy fickó... pedig az még nem is a teljes verzió volt :)
Később beültünk meccset nézni a Könyvtár-klubba, mert Unnyó nagyon-nagyon szerette volna megnézni. A meccs végére engem is elkapott a harci hév, és sikerült egy kis adrenalin-löketet juttatni a szervezetembe. Azon azért aggódtunk, hogy a foci-láz csillapodik-e a moziig, és nem fogunk-e olyanokat bekiabálni, hogy "Szemüveget Edwardnak!!" :) Persze nem tettük meg :)

Na, a Mammutban egy kisebbfajta tömeg fogadott minket. De tényleg kisebb fajta volt csak. Alig lézengtek, attól függetlenül, hogy a terem az végül tele lett. Ez nekem nagyon furcsa volt, mert tavaly nyáron a Félvér-herceg éjféli premieren rengetegen voltak, sokan beöltözve, meg tökre lázban, itt viszont egyáltalán nem lehetett érezni az emberkéken, hogy valami nagy dolog jön.

A büfében szereztünk élelmet, meg innivalót, közben valaki rátalált egy eldugott Remember me-s plakátra és én folyamatos jelleggel visszajártam, hogy megcsodáljam, megsimizgessem :D

Aztán végül bementünk, nagy nehezen mindenki megtalálta a helyét, és elkezdődött a csoda-film :) Az én ölemben végig ott volt a kis farkas, bár néha majdnem megszökött egy-egy megijedésemnél. :)

Hát, igazából a filmet most nem részletezném végig, aki látta, úgyis tudja, aki nem látta, annak nem lőném le az egészet.

Azért a kedvenc jeleneteimet leírom:

Már rögtön a legelején lefagytam, mikor Edward a réten győzködi Bellát... annyira édes, ahogy enyhén rámászik. Imádtam! :)

Aztán másik iszonyat durva rész az ágyban-hentergős jelenet volt, amiből a film után semmire nem emlékeztem, csak csupán arra, hogy én nem kaptam levegőt, és valószínűleg széttörtem Aby kezét. :)
!!! Jaj, és egy jó tanács: ne vegyetek gyűrűt Eclipse nézéshez, mert igen kellemetlen, ha gyűrűstől törik össze a kezeteket! :D

A másik szívleállásom a Bella-Jake csóknál volt, ami szerintem gyönyörűre sikeredett és iszonyat könyvhű is volt számomra.

És van egy új kedvenc párosom is: Alice-Jasper. Annyira összeillőek, és Jaspernek az a félmosolya... :)

Mindent összevetve nekem tetszett a film, annak ellenére, hogy én kicsit máshogy csináltam volna: voltak benne számomra feleslegesnek tűnő jelenetek, pl. az újszülöttekről, ami helyére szerintem simán be lehetett volna tenni izgibb dolgokat is. De mondjuk én alapból úgy indultam neki, hogy a könyvnél úgysem lesz jobb, mert általában a könyv mindig jobb, szóval nem ért csalódás. A színészek viszont nagyon jól játszottak, a helyszínek gyönyörűek voltak.

Aztán a film végén én szétestem a moziban, és fetrengtem a szőnyegen, totál darabjaimra potyogva, ami amúgy még mindig kitart :)

Utána hazamentünk, és én nem voltam képes aludni...

Másnap (aznap) kicsit voltam csak mosott sz**, de túléltem a napot, sőt este még sikerült pirítani kenyérkockát Aby-nek, meg nekem a leveshez :D Borzalmasan nagy teljesítmény volt, mert akkorra már a világ totálisan szét volt csúszva... 36-40 óra nem alvás után :)
Aztán korán lefeküdtünk és későn keltünk :) Feltettem Aby-t a buszra, és mentem dolgozni :)




A másik izgalmas, amiről írni szerettem volna, az a hétvégém volt, ami miatt csúszik a friss. De azt kell mondjam, egyáltalán nem bántam meg, hogy meglátogattam Sacckát, egyik nagyon régi barátnőmet, Borsodnádasdon :)
Nagyon jól éreztem magam, és mindemellett még a hely is gyönyörű volt.
Ott kezdődött, hogy van egy eszméletlen szép farkaskutyusuk, Alvin, aki nagyon megtetszett és majdnem hazahoztam, annak ellenére is, hogy mindkét éjszaka hajnali 4-kor koncertet adott nekünk, és vonyított az ablakunk alatt. De még ez is irtó édes volt.

Ő lenne az:







Hát nem csodaszép?!


Aztán ma még Sacika is okozott nekem szívleállást, pedig azt hittem, hogy a tegnapi tóparton semmi nem fog túltenni. Már az is nagyon szép, és békés, meg ihletet-adó volt, de ez a hely, ahová ma vitt...
Egy erdőbe mentünk, ami totál olyan volt, mint a Forks melletti erdő. Nekem egyszer annyira elborult az agyam, mikor megláttam a meredek oldalon, a fák között bekukucskáló napfényt, hogy muszáj volt felrohannom, és kiállni a fénybe... és szinte éreztem magam mellett ezt a szépfiút :)) Aztán persze sikeresen összeakaszkodtam egy fácskával lefelé jövet, szóval Bellásra vettem a figurát :)

Az erdei séta után kiértünk a fák közül, és én szembetaláltam magam a Twilight-os rét kiköpött másával. Egyszerűen fenomenálisan elképesztő volt... én meg csak álltam ott, és láttam, ahogy Edward csábítgatja Bellát a rét füvében, a virágok között. :)
Aztán nem bírtam tovább magammal, és beszaladtam a rétre... holott tudni kell, hogy irtózok minden 6, vagy több lábú élőlénytől, és nem szoktam ilyen durván természetközeli helyekre menni. De ide muszáj volt berohanni. :D

Íme:









Ez volt az a gyönyörű hely, amitől aztán fél óráig nem bírtunk szabadulni, és csak álltunk és átszellemültünk :)


Szóval, aki szeretné látni Magyarország legtwilight-osabb helyét, az menjen Borsodnádasdra, és gyönyörködjön. Én nagyon örülök, hogy ott lehettem, és láthattam ezt a csodálatos tájat... de persze nem csak ezért volt jó :)


Na, be is fejezem az ömlengést. Holnap, vagy legkésőbb holnap után hozom nektek a frisst, és végre kiderül, hogy meghal-e a "farkasom", vagy sem...


Addig puszi nektek és legyetek jók!


Stigu



Ui.: ha elolvastátok a Szentivánéji novellát, és tetszett, akkor írjatok nekem pár szót, ha van időtök! Köszönöm!






_@/"