2013. február 26., kedd
Az Én Meséim
Kedves Olvasók!
Végre felkerültek a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ honlapjára "Az én mesém" pályázatra beérkezett művek, köztük az enyémek is. Még nem tudni, hogy ezek közül melyek kerülnek be az ősszel megjelenő mesekönyvbe, mindenesetre illusztrációt minden meséhez várnak. :)
Aki kíváncsi, a honlapon elolvashatja a pályázatra küldött meséimet:
(Illetve a többi MŰVET is, köztük Aby "HIT" című meséjét.)
A rajz/illusztráció pályázat részleteit pedig ITT találjátok. Ha kedvet éreztek magatokban, hogy olvassatok (akár a kölköknek is esténként), és ha valamelyik mese megihlet titeket, őket, JÓ ALKOTÁST KÍVÁNOK! :)
Amúgy pedig további szép hetet! Várjuk együtt a tavaszt!! :)
Stigu
_@/"
2013. február 14., csütörtök
Vérvörös Szerelem - 3. Beteljesülés
Sziasztok!
Ez a twilightos mini-történet 1-2 éve húzódik már, de most végre itt az utolsó rész, a Beteljesülés! :))
Aki még nem olvasta (vagy már elfelejtette) az előző két részt, annak egy kis segítség, hogy könnyebben rátaláljon:
1. rész: Csábítás
2. rész: Vadászat
Mivel ez az utolsó részecske, így már a komment hagyása nem olyan fontos, de azért jól esne... :D
További szép Valentin-napot, és JÓ OLVASÁST!
Vérvörös Szerelem
3. Beteljesülés
A reggel gyönyörű, meleg, napos
idővel köszöntött rájuk. Victoria éjszaka sokáig forgolódott álmatlanul, és az
alvás sem hozott megnyugvást, mivel akkor is kísértette a titokzatos férfi.
Az ébredés után még
összezavarodottabbnak érezte magát, mint este, ezért úgy döntött, ideje
alaposan kiszellőztetnie a fejét.
A reggelit kihagyva elsétált a
birtok távoli részén fekvő eldugott tavacskához. Mire a csillogó, háborítatlan
vízhez ért, a nap már magasan járt és ontotta magából forró sugarait.
Közelebb merészkedett a parthoz,
és ujjait belemártotta a kellemesen hideg vízbe.
Elhatározta, hogy – nem törődve
apja folytonos tiltásával – megfürdik a csillogó tóban. Gyorsan megszabadult a ruháitól, és óvatosan
belesétált. A talpa alatt érezte a növények tekergőző szárait; a legmélyebb
ponton sem ért a hűs víz a mellkasa fölé.
Lemerült a felszín alá, hogy a
haja se maradjon száraz, majd úszott pár kört. Felszabadult volt és békés; nem
sejtette, hogy a fák közül árgus szemmel figyelik.
James egész nap árnyékként,
észrevétlenül követte mindenhová. Rá akart jönni, hogy mit érez, hogy aztán
eldönthesse, mi legyen a következő lépése. Mit tegyen vele…
Nézte Victoriát, ahogy a háta
hófehér, szeplős bőre elő-előbukkan a csillogó víztükör alól, a vörös,
nedvességtől elsötétült haját, a teste lágy, finom íveit, melyek hívogatták,
hogy kóstoljon beléjük.
Nem sokkal később a lány felállt,
egy sekélyebb részhez ment, és megkezdte a tényleges tisztálkodást. Lemosta
felsőtestéről a rátapadt port, majd a lábain simított végig. Hószín keblei
körül szelíden fodrozódott a víz. Ezután a sarkaira ült, és az arcát is
benedvesítette.
James csodálkozva nézte a
lapockáján megfeszülő ruganyos izmokat.
Mikor végzett, fejét a füves part
szélére fektette, és csukott szemmel, ellazultan hallgatta az erdő zajait.
A férfi nem bírta elszakítani
tekintetét az éteri képről; Victoria vizes, sötétvörös haja indaként tekergett
gömbölyű vállai körül, néha rákúszva a mellkasára is, fehér bőrén szinte
ragyogtak a nap sugarai.
A látvány hatására megszilárdult
benne az éjszaka született elhatározás: a társává fogja tenni. A lány nem
hajlandó prédaként viselkedni, és így a vadászatban semmi örömét nem találta
volna, de valamilyen úton meg akarta szerezni magának. Talán működhet… Hosszú
ideje kóborol magányosan – úgy érezte, ő méltó párja lehet.
Victoria pár perc ejtőzés után
felkelt a vízből, és meztelenül kisétált a partra. Hanyagul letörölgette
magáról a vízcseppeket a puha gyolcs anyaggal, aztán minden kapkodás nélkül
elkezdte visszavenni a ruháját.
Az alsóneműjéig jutott, mikor a
háta mögött meghallotta az avar halk roppanását. Lassan fordult meg – arra
gondolt, hogy valamilyen erdei állat zavarta meg a nyugalmát, és nem szerette
volna elijeszteni. Így mikor meglátta a férfit, elkerekedett a szeme a
döbbenettől. Mégis létezik.
James kimért léptekkel indult meg
felé; nem kerülte el a figyelmét a lány felgyorsuló szívverése és az arcát
színező erőteljes pír. Már sejtette, hogy ezeket nem a félelem okozza, hanem a
vágyakozás.
Ahogy kiért a fák takarásából a
napfényre és rávetültek a meleg sugarak, a bőre szikrázni kezdett. Tudta, hogy
ezzel elárulja magát, de már úgyis mindegy volt; a másik valamilyen úton-módon
ma meghal, és megőrzi a titkát.
Victoria elképedve bámulta a
férfi csillogását. Soha életében nem látott még ilyet, és elképzelése sem volt,
hogy mi okozhatja a tündöklő ragyogást.
Mikor James már egészen közel ért
hozzá, a lány kíváncsian felé nyújtotta a kezét, és végigsimított az arcán, de
az ujjai csak jeges hidegséget éreztek, semmi mást.
– Miért…? – Nem tudta, hogyan
tegye fel a kérdését, minek is nevezze ezt a különös jelenséget.
– Én nem ember vagyok – felelte a
férfi egészen egyszerűen.
– Akkor mi? – faggatta tovább
összevont szemöldökkel.
– Vámpír. – Figyelte a lány
reakcióját; épp itt lett volna az ideje, hogy feléledjen benne a túlélőösztön
és menekülni akarjon. De a lágy vonások mögött nem látott mást, csak
hitetlenséggel vegyes csodálatot. Tovább folytatta, hátha elriasztja magától. –
Vért iszom, és előtte szeretek eljátszani az áldozataimmal.
– Engem miért nem öltél meg? –
Egyedül a hatalmasra tágult, fekete pupillái mutatták a félelmét.
– Akartalak. De te nem ijedtél
meg tőlem, nem rohantál el, hogy elkaphassalak. Egészen új játékot kezdtél –
magyarázta James csendesen, miközben mélyen belélegezte a haja víztől nehéz
illatát.
– Mit fogsz most tenni? –
Victoria hangja még mindig teljesen higgadt volt, mintha nem is az életéről
döntenének éppen.
– Két lehetőség van: vagy iszok
belőled, majd hagyom, hogy meghalj, és ebben semmi élvezetemet nem lelem, vagy
engedek az őrült, érthetetlen vágyamnak és a társammá teszlek. Olyanná
formállak, amilyen én is vagyok. – Komoly tekintettel nézett bele a lány
szemébe, kutatva az intenzív, bátor pillantása mögötti valódi érzelmeket. –
Vállalod az öröklétet velem?
Victoria nem szavakkal válaszolt;
tett egy lépést felé, és anélkül, hogy a kezével megérintette volna, meleg
csókot adott az ajkára.
A tűz és a jég találkozott egy
pillanatra, és mindkettő megsemmisült benne.
James egyetlen határozott
mozdulattal a testéhez szorította, ráhajolt a nyakára. Fogát a bőrébe vájta,
átszaggatva a kék, lüktető eret.
A lány halkan felnyögött a
meglepettségtől, de igyekezett több hangot nem kiadni. Kibír bármit, ha ez az
ára.
Közben a férfi továbbra is megbabonázva
tapasztotta száját a nyílt sebre. Hiába tudta, hogy meg kellene állnia, mielőtt
megöli, nem bírta abbahagyni. A vére zamatos volt és észveszejtően ízletes. Még
közelebb húzta magához; az egyik keze a hátánál tartotta, a másik a tarkóját
fogta keményen.
Hallotta, hogy a szíve egyre
lassabban és gyengébben ver, érezte a vére sűrűsödő lüktetését, mégsem tudta
elszakítani tőle az ajkát.
Victoria egyre távolabb sodródott
a valós világtól. Nyitott szemmel nézte az összefolyt fényfoltokat, melyek
táncoló tündérekként keltek életre az erdő fái között.
Aztán valami furcsa, forró
lángolás indult meg a nyakától a szíve felé. Próbálta visszatartani a torkából
felkívánkozó hangokat, de végül a fájdalom győzött. Éles, rekedt sikolya
összezúzta az addigi csendet, kiszakítva Jamest a révületből.
Hirtelen engedte el a lányt,
mintha a benne tomboló tűz őt is megégetné. Victoria egy egész pillanatig
próbált megállni meztelen lábain, azonban az izzás még erőteljesebbé vált, ő
pedig megadta magát a kínnak, és a zöld fűbe hanyatlott.
A férfi sokáig nem mert közelebb
lépni hozzá, nehogy a vérszomj ismét hatalmába kerítse. Mikor a méreg már
teljesen eluralkodott Victoria testében, visszament hozzá, mellétérdelt és hűs
tenyerét a lángoló arcára simította, bár tudta, ez nem fog sokat segíteni.
Némán hallgatta visszafogott,
csendes zihálását.
Közben leszállt az este.
Gyanította, hogy már feltűnt a házban a lány hiánya és a keresésére indultak.
Óvatosan a karjaiba emelte, és
mire a Hold az ég legtetejére ért, már egy, a birtoktól távoli barlangban
lapultak.
A következő két napban
tehetetlenül figyelte a másik halk haldoklását. Emlékezett még a saját
átváltozására, és hogy nem volt semmi, ami enyhíthetné a kínt.
Aztán egyszer csak meghallotta a
változást; Victoria erős, kitartó szívének gyorsuló ritmusát.
Szokatlan izgalommal tekintett a
folyamat vége elé. Milyen lesz a lány vámpírként?
A dobogás még hevesebbé vált,
miközben az ajkát egy gyenge sikoly hagyta el. Majd hirtelen minden elnémult.
James tökéletes mozdulatlanságban
várta ébredését, ami nem akart eljönni. Végül, mikor már meg volt győződve
róla, hogy elrontotta, megrebbentek a csukott szemhéjak.
Victoria felnyitotta pilláit, és
vérvörös szemeivel azonnal őt kutatta.
_@/"
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)