Köszöntök Mindenkit!


Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.

Ezen a blogon találjátok írásaim egy részét - novellákat, gondolatokat, mini-regényeket -, megjelent műveimet és "írói" világom főbb eseményeit, történéseit.

(Használjátok a címkéket!)



Oldalt elérhetitek az alblogjaimat

(Full Moon - Twilight fanfiction, Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos története;

Tündérmesém - Anne, egy cseppet sem hétköznapi, nyüzsgő fiatal nő meséje, aki a távoli, ködös Angliában kergeti álmait és a lehetetlennek tűnő szerelmet;

BackStage - a Sacckával közösen komponált sztori, mely egy musicaliskola mozgalmas, színes életébe enged betekintést).



Ha erre jártok és kis világom elnyeri tetszéseteket, hagyjatok nyomot magatok után!



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



Stigu _@/”




2013. február 26., kedd

Az Én Meséim



Kedves Olvasók!


Végre felkerültek a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ honlapjára "Az én mesém" pályázatra beérkezett művek, köztük az enyémek is. Még nem tudni, hogy ezek közül melyek kerülnek be az ősszel megjelenő mesekönyvbe, mindenesetre illusztrációt minden meséhez várnak. :)


Aki kíváncsi, a honlapon elolvashatja a pályázatra küldött meséimet:









(Illetve a többi MŰVET is, köztük Aby "HIT" című meséjét.)



A rajz/illusztráció pályázat részleteit pedig ITT találjátok. Ha kedvet éreztek magatokban, hogy olvassatok (akár a kölköknek is esténként), és ha valamelyik mese megihlet titeket, őket, JÓ ALKOTÁST KÍVÁNOK! :)



Amúgy pedig további szép hetet! Várjuk együtt a tavaszt!! :)




Stigu





















_@/"

2013. február 14., csütörtök

Vérvörös Szerelem - 3. Beteljesülés



Sziasztok!

Ez a twilightos mini-történet 1-2 éve húzódik már, de most végre itt az utolsó rész, a Beteljesülés! :))


Aki még nem olvasta (vagy már elfelejtette) az előző két részt, annak egy kis segítség, hogy könnyebben rátaláljon:

1. rész: Csábítás

2. rész: Vadászat




Mivel ez az utolsó részecske, így már a komment hagyása nem olyan fontos, de azért jól esne... :D


További szép Valentin-napot, és JÓ OLVASÁST!





Vérvörös Szerelem







3. Beteljesülés





 



A reggel gyönyörű, meleg, napos idővel köszöntött rájuk. Victoria éjszaka sokáig forgolódott álmatlanul, és az alvás sem hozott megnyugvást, mivel akkor is kísértette a titokzatos férfi.
Az ébredés után még összezavarodottabbnak érezte magát, mint este, ezért úgy döntött, ideje alaposan kiszellőztetnie a fejét.
A reggelit kihagyva elsétált a birtok távoli részén fekvő eldugott tavacskához. Mire a csillogó, háborítatlan vízhez ért, a nap már magasan járt és ontotta magából forró sugarait.
Közelebb merészkedett a parthoz, és ujjait belemártotta a kellemesen hideg vízbe.

Elhatározta, hogy – nem törődve apja folytonos tiltásával – megfürdik a csillogó tóban.  Gyorsan megszabadult a ruháitól, és óvatosan belesétált. A talpa alatt érezte a növények tekergőző szárait; a legmélyebb ponton sem ért a hűs víz a mellkasa fölé.
Lemerült a felszín alá, hogy a haja se maradjon száraz, majd úszott pár kört. Felszabadult volt és békés; nem sejtette, hogy a fák közül árgus szemmel figyelik.

James egész nap árnyékként, észrevétlenül követte mindenhová. Rá akart jönni, hogy mit érez, hogy aztán eldönthesse, mi legyen a következő lépése. Mit tegyen vele…
Nézte Victoriát, ahogy a háta hófehér, szeplős bőre elő-előbukkan a csillogó víztükör alól, a vörös, nedvességtől elsötétült haját, a teste lágy, finom íveit, melyek hívogatták, hogy kóstoljon beléjük.

Nem sokkal később a lány felállt, egy sekélyebb részhez ment, és megkezdte a tényleges tisztálkodást. Lemosta felsőtestéről a rátapadt port, majd a lábain simított végig. Hószín keblei körül szelíden fodrozódott a víz. Ezután a sarkaira ült, és az arcát is benedvesítette.
James csodálkozva nézte a lapockáján megfeszülő ruganyos izmokat.
Mikor végzett, fejét a füves part szélére fektette, és csukott szemmel, ellazultan hallgatta az erdő zajait.

A férfi nem bírta elszakítani tekintetét az éteri képről; Victoria vizes, sötétvörös haja indaként tekergett gömbölyű vállai körül, néha rákúszva a mellkasára is, fehér bőrén szinte ragyogtak a nap sugarai.
A látvány hatására megszilárdult benne az éjszaka született elhatározás: a társává fogja tenni. A lány nem hajlandó prédaként viselkedni, és így a vadászatban semmi örömét nem találta volna, de valamilyen úton meg akarta szerezni magának. Talán működhet… Hosszú ideje kóborol magányosan – úgy érezte, ő méltó párja lehet.

Victoria pár perc ejtőzés után felkelt a vízből, és meztelenül kisétált a partra. Hanyagul letörölgette magáról a vízcseppeket a puha gyolcs anyaggal, aztán minden kapkodás nélkül elkezdte visszavenni a ruháját.
Az alsóneműjéig jutott, mikor a háta mögött meghallotta az avar halk roppanását. Lassan fordult meg – arra gondolt, hogy valamilyen erdei állat zavarta meg a nyugalmát, és nem szerette volna elijeszteni. Így mikor meglátta a férfit, elkerekedett a szeme a döbbenettől. Mégis létezik.

James kimért léptekkel indult meg felé; nem kerülte el a figyelmét a lány felgyorsuló szívverése és az arcát színező erőteljes pír. Már sejtette, hogy ezeket nem a félelem okozza, hanem a vágyakozás.
Ahogy kiért a fák takarásából a napfényre és rávetültek a meleg sugarak, a bőre szikrázni kezdett. Tudta, hogy ezzel elárulja magát, de már úgyis mindegy volt; a másik valamilyen úton-módon ma meghal, és megőrzi a titkát.

Victoria elképedve bámulta a férfi csillogását. Soha életében nem látott még ilyet, és elképzelése sem volt, hogy mi okozhatja a tündöklő ragyogást.
Mikor James már egészen közel ért hozzá, a lány kíváncsian felé nyújtotta a kezét, és végigsimított az arcán, de az ujjai csak jeges hidegséget éreztek, semmi mást.
– Miért…? – Nem tudta, hogyan tegye fel a kérdését, minek is nevezze ezt a különös jelenséget.
– Én nem ember vagyok – felelte a férfi egészen egyszerűen.
– Akkor mi? – faggatta tovább összevont szemöldökkel.
– Vámpír. – Figyelte a lány reakcióját; épp itt lett volna az ideje, hogy feléledjen benne a túlélőösztön és menekülni akarjon. De a lágy vonások mögött nem látott mást, csak hitetlenséggel vegyes csodálatot. Tovább folytatta, hátha elriasztja magától. – Vért iszom, és előtte szeretek eljátszani az áldozataimmal.
– Engem miért nem öltél meg? – Egyedül a hatalmasra tágult, fekete pupillái mutatták a félelmét.
– Akartalak. De te nem ijedtél meg tőlem, nem rohantál el, hogy elkaphassalak. Egészen új játékot kezdtél – magyarázta James csendesen, miközben mélyen belélegezte a haja víztől nehéz illatát.
– Mit fogsz most tenni? – Victoria hangja még mindig teljesen higgadt volt, mintha nem is az életéről döntenének éppen.
– Két lehetőség van: vagy iszok belőled, majd hagyom, hogy meghalj, és ebben semmi élvezetemet nem lelem, vagy engedek az őrült, érthetetlen vágyamnak és a társammá teszlek. Olyanná formállak, amilyen én is vagyok. – Komoly tekintettel nézett bele a lány szemébe, kutatva az intenzív, bátor pillantása mögötti valódi érzelmeket. – Vállalod az öröklétet velem?

Victoria nem szavakkal válaszolt; tett egy lépést felé, és anélkül, hogy a kezével megérintette volna, meleg csókot adott az ajkára.
A tűz és a jég találkozott egy pillanatra, és mindkettő megsemmisült benne.
James egyetlen határozott mozdulattal a testéhez szorította, ráhajolt a nyakára. Fogát a bőrébe vájta, átszaggatva a kék, lüktető eret.
A lány halkan felnyögött a meglepettségtől, de igyekezett több hangot nem kiadni. Kibír bármit, ha ez az ára.
Közben a férfi továbbra is megbabonázva tapasztotta száját a nyílt sebre. Hiába tudta, hogy meg kellene állnia, mielőtt megöli, nem bírta abbahagyni. A vére zamatos volt és észveszejtően ízletes. Még közelebb húzta magához; az egyik keze a hátánál tartotta, a másik a tarkóját fogta keményen.
Hallotta, hogy a szíve egyre lassabban és gyengébben ver, érezte a vére sűrűsödő lüktetését, mégsem tudta elszakítani tőle az ajkát.

Victoria egyre távolabb sodródott a valós világtól. Nyitott szemmel nézte az összefolyt fényfoltokat, melyek táncoló tündérekként keltek életre az erdő fái között.
Aztán valami furcsa, forró lángolás indult meg a nyakától a szíve felé. Próbálta visszatartani a torkából felkívánkozó hangokat, de végül a fájdalom győzött. Éles, rekedt sikolya összezúzta az addigi csendet, kiszakítva Jamest a révületből.

Hirtelen engedte el a lányt, mintha a benne tomboló tűz őt is megégetné. Victoria egy egész pillanatig próbált megállni meztelen lábain, azonban az izzás még erőteljesebbé vált, ő pedig megadta magát a kínnak, és a zöld fűbe hanyatlott.

A férfi sokáig nem mert közelebb lépni hozzá, nehogy a vérszomj ismét hatalmába kerítse. Mikor a méreg már teljesen eluralkodott Victoria testében, visszament hozzá, mellétérdelt és hűs tenyerét a lángoló arcára simította, bár tudta, ez nem fog sokat segíteni.
Némán hallgatta visszafogott, csendes zihálását.

Közben leszállt az este. Gyanította, hogy már feltűnt a házban a lány hiánya és a keresésére indultak.
Óvatosan a karjaiba emelte, és mire a Hold az ég legtetejére ért, már egy, a birtoktól távoli barlangban lapultak.

A következő két napban tehetetlenül figyelte a másik halk haldoklását. Emlékezett még a saját átváltozására, és hogy nem volt semmi, ami enyhíthetné a kínt.
Aztán egyszer csak meghallotta a változást; Victoria erős, kitartó szívének gyorsuló ritmusát.
Szokatlan izgalommal tekintett a folyamat vége elé. Milyen lesz a lány vámpírként?
A dobogás még hevesebbé vált, miközben az ajkát egy gyenge sikoly hagyta el. Majd hirtelen minden elnémult.

James tökéletes mozdulatlanságban várta ébredését, ami nem akart eljönni. Végül, mikor már meg volt győződve róla, hogy elrontotta, megrebbentek a csukott szemhéjak.
Victoria felnyitotta pilláit, és vérvörös szemeivel azonnal őt kutatta.


















_@/"