Köszöntök Mindenkit!


Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.

Ezen a blogon találjátok írásaim egy részét - novellákat, gondolatokat, mini-regényeket -, megjelent műveimet és "írói" világom főbb eseményeit, történéseit.

(Használjátok a címkéket!)



Oldalt elérhetitek az alblogjaimat

(Full Moon - Twilight fanfiction, Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos története;

Tündérmesém - Anne, egy cseppet sem hétköznapi, nyüzsgő fiatal nő meséje, aki a távoli, ködös Angliában kergeti álmait és a lehetetlennek tűnő szerelmet;

BackStage - a Sacckával közösen komponált sztori, mely egy musicaliskola mozgalmas, színes életébe enged betekintést).



Ha erre jártok és kis világom elnyeri tetszéseteket, hagyjatok nyomot magatok után!



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



Stigu _@/”




2011. április 25., hétfő

Friss, ropogós TM fejezet - a negyedik



Sziasztok!


Először is MINDENKINEK NAGYON BOLDOG HÚSVÉTOT! Hozott ajándékot is a nyuszi:

A Tündérmesém blogjára megérkezett végre valahára a vadiúj fejezet (és persze ezzel egy időben a Frantic love új fejezete is).

Remélem, hogy tetszeni fog nektek és megérte ennyi iszonyat sokat várni rá... :) És tudom, hogy nagyon sok idő eltelt, de azért nagyon örülnék a véleményeknek.

A TM blog oldalsávjában szavaznivaló is van, nézzétek meg!


Jó olvasást!



Ezenkívül felkerült a blogokra a "LIKE"-gomb, szóval a facebook-függők tudják lájkolni a novellákat, fejezeteket, amik tetszettek nekik.



Üdv: Stigu











_@/"

2011. április 21., csütörtök

Carrie: A zene szárnyain pályázat VÉGEREDMÉNY és NOVELLA



Sziasztok!



Lezárult Carrie 'A zene szárnyain' pályázata, és ma megtudtuk az eredményt is... hát, nagy meglepetés ért, ugyanis első lettem. :))

Nagyon-nagyon örülök neki, mert ilyen pályázatokon eddig sosem értem el túl sokat, és ezen is inkább csak a jó ötlet miatt indultam, nem is számította rá, hogy bármilyen helyezést is elérek majd. :)

Köszönöm a lehetőséget, és a zsűri kedvező döntését, nagy öröm ez nekem. :))


És, akkor most íme az első helyezett novella... :) Jó olvasást!


Itt a zene is hozzá, amit kaptam, és ami ihlette a novellát. Együtt érdemes olvasni és hallgatni!!! :)











Vérző hómező





A sötét hajú nő némán állt a hóval borított hegy oldalában, és a lábai alatt nyíló szakadék vad mélységét figyelte elgondolkozva. Egyetlen lépés; csak ennyi az élet. De az örvénylő semmi már így is puhán körülfonta, akárcsak a testét elfedő égszínkék hanbok, mely tökéletesen és hibátlanul pompázott rajta.
Sötétbarna szemeivel békésen pillantott az előtte elterülő csillogóan fehér tájra – a szűz hó betakart mindent.

Minden sebet…

Cipője vékony talpa alatt érezte a fagyos talajt, a gyenge szél pár árva hópelyhet fújt az arcába a magányos cseresznyefa kopár ágairól.
Nem mozdult semmi. A természet halott volt.

Mint minden…

Halványan észlelte csak a férfi jelenlétét maga mellett. Még nem akart foglalkozni vele; a gondolatai végre megpihenhettek, sajgó szíve örömtelen vigaszra lelt. A megnyugvást rég látott, elhanyagolt barátként üdvözölte, és nem akarta ismét elereszteni. A királyság gondjai, a külső-, majd a belső csaták az elmúlt sok évben egyetlen egyszer sem engedték, hogy önfeledt boldog legyen. Mint egykor, mikor még az arctalan tömegbe tartozott és a népe jóléte nem az ő harcedzett vállát nyomta.
Most, ahogy a béke körülölelte, mint egy gondoskodó anya fájdalmat űző, lágy karja, ki akarta élvezni.

Bár már örökre így lesz…

De a férfi máshogy gondolta. Benne még a bűntudat, az önvád tüzes szikrája lobogott, olyan erősen, hogy szinte megolvasztotta a jeges, élettelen tájat.
Királynője enyhíteni szeretett volna kínjain – tudta, hogy egyedül ő képes rá.
– Jó, hogy itt vagy velem. Ilyen hamar – súgta bele a messzeségbe, szavai mégis tisztán csengtek.
– Én nem örülök neki… – hallotta meg a szintén halk, fájdalommal teli hangot. Így, látatlanul is tudta, hogy a férfi nagy, sötét szemeiben nemkívánt könnyek gyűlnek. – Bánt, hogy ezt tettem veled!
A nő lassan fordult meg. Tekintete végigfutott a hvarangon – egyik leghűségesebb alattvalóján. Ugyanolyan volt, mint mikor legutoljára látta: fekete, fényes haját kis kontyba csavarta a feje tetején, arcán sötét szőrszálak öregítették fiatalos vonásait, izmos, acélos testén könnyű, mesterien megmunkált páncél feszült.

Sértetlen páncél…

Pedig sokkal szívesebben látta volna rajta az egyszerű, fekete-szürke jeogorit. Az mindig a már elmúlt, boldog időket juttatta eszébe, mikor megismerkedtek. Mikor még ártatlanok, nyíltak és őszinték voltak. Mielőtt megmérgezte lelküket a hatalom feldolgozhatatlan súlya.
– Sose bánd, amin már nem tudsz változtatni – nézett bele mandulavágású szemeibe bizalmas, szelíd tekintetével.

A keserűség és a gondok tovatűntek már…

A férfi megrázta a fejét; képtelen volt elfogadni a történteket. – Ha…
– Nem! – szakította félbe formálódó szavait a királynője ingerülten. – Már nincs több „ha”. Soha többé. Nincs több terv, nincs több összeesküvés – rázta meg elszántan a fejét, amitől a vastag hajfonatába tűzött arany díszek kedves, ismerős csilingelésbe kezdtek. – És felesleges a megbánás! – figyelmeztette szigorúan.
A férfi felé indult, és pár lépéssel eléje ért. Remegő kezét lassan, óvatosan emelte fel, mintha félne királynője esetleges reakciójától. De nem történt semmi; ujjai akadálytalanul simultak a ruha éjkék, masnival átkötött díszítésére.
Aggódva kémlelte a nő sötét, szinte fekete szemeit, de nem látott benne tiltást vagy helytelenítést. Hosszú időre összekapcsolódott a tekintetük, míg a férfi ujjaihoz el nem ért valami langyos, ragadós nedvesség. Lenézett a világoskék selyem masnira, melyet élénkvörös vér mocskolt be.
Döbbenten eszmélt rá, hogy a vér az általa okozott halálos sebből szivárog.

Megállíthatatlanul…

Visszanézett a nyugodt, szomorú szemekbe; azt szerette volna, ha az a pillantás dühös, ha számon kéri rajta szörnyű, meggondolatlan tettét, ha az érzelmei felülkerekednek végre. De királynője ugyanolyan hűvös volt, mint abban a megátkozott pillanatban, mikor tövig mélyesztette szívében a rövid, hegyes tőrt. A tekintetében akkor sem döbbenet vagy hitetlenkedés villant, hanem érthetetlen megértés. Mintha kívánná a halált, és éppen így, az ő lesújtó keze által.
– Miért? – mondta ki hangosan is a kérdést, amire mindenáron választ akart kapni.
– Azt hiszem, belefáradtam az örökös harcba. A küzdelem felemésztette már minden erőmet – magyarázta türelmes, békítő hangon.
– De miért pont így? – faggatta tovább a férfi, miközben egyik szeméből néma könnycsepp hullott alá.

Árva könnycsepp…

A királynő felemelte kezét, és megsimította az arca hűvös, világosbarna bőrét, a halántékától egészen az álla aljáig. Mikor ujjai a nyakához értek, hirtelen éles, egyenes vonalú vágás jelent meg rajta, melyből szelíd vérfüggöny zúdult alá.
– Ki tette? – kérdezte remegő hangon, figyelmen kívül hagyva, hogy a másik válaszra vár. Közben tenyerét továbbcsúsztatta a vállára, melyet vastag páncél takart.
– A hvarangok főparancsnoka. Ki más?
A nő bosszúsan összeszorította szemhéjait – az első emberi érzelem, mióta itt van –, és elégedetlenül felsóhajtott. Tudta, hogy a főparancsnok hamarosan követni fogja őket.
– Miért én? – kérdezte újra a férfi, és hogy nyomatékosítsa szavait, közelebb lépett hozzá, majd megragadta reszkető kezét.
– Mert tudtam, hogy te megteszed – felelte királynője, még mindig lehunyt szemekkel. – Ő soha nem lett volna hajlandó erre, még ha parancsba is adom. Megint rád maradt a nehezebb feladat.
– Mint mindig – sóhajtott a férfi.
– Én nem bánom, hogy téged választottalak. Gyors voltál, pontos és kíméletlen. Épp, ahogy vártam. – Felnyitotta pilláit, és a másik tekintetét kereste. Elégedetten látta, hogy a férfi kezd beletörődni a helyzetbe.

Megváltoztathatatlan végzet…

– Egyvalamit sajnálok csak – folytatta halkan, elfordítva piruló arcát, mert a gondolat már kimondatlanul is erkölcstelennek hatott. – Hogy soha nem lettem a tiéd.
– Soha nem voltál senkié – emlékeztette a hvarang, gyöngéden megszorítva a kezében tartott kezet.
– Mást nem is akartam volna – nézett fel egyenesen a szemébe. – Egyedül téged.
Látta a férfi megrebbenő pillantásában, hogy nem hisz neki maradéktalanul. Pedig régóta így érzett már.

Hiábavaló igazság…

– Mindig velem voltál – győzködte tovább. – Habár teljesítetted a parancsaimat, sose azt tetted, amit kértem – mosolyodott el. – Mégis legtöbbször helyes útra vagy legalábbis járhatóra tereltél.
– Úgy gondolod, most csak erre az egy útra léphettünk?
A királynő elszántan, kétséget nem ismerve bólintott.
A férfi, beletörődve a döntésébe, megpróbálta elfogadni a megváltoztathatatlant. Úgysem tehet már semmit, nem forgathatja vissza az idő súlyos vaskerekét.
– Szerinted itt újra olyanná válhatunk, mint régen voltunk? – A nő a szakadék felé fordult, és a hóval borított, végtelen tájat szemlélte.

Csendes és változatlan…

– Nem hiszem, hogy elfelejthetjük azt a sok mindent, ami történt. És én nem is akarnám – felelte megfontoltan. – Nem adnám a rossz dolgokat, ha így a boldogságunk is megsemmisülne. Ha a szerelmem sem lenne többé. Nekem mindennél többet jelentett, hogy szerethetlek, és magad mellé engedsz, még ha nem is viszonzod.
A királynő elgondolkozva nézett bele sötétbarna szemeibe. Nem tévedett – a férfi bármi mást képes lett volna elviselni, csak azt nem, hogy teljesen eltaszítsa magától. Ha nem láthatja, nem hallhatja kedvesen vagy épp parancsként csendülő szavait, ha nem tudhatja, hogy bármikor visszatérhet hozzá.
– Én szerettelek – vallotta meg neki halkan. – Még most is szeretlek. Itt, ahol nem lenne szabad, hogy ilyen veszélyes érzelmek létezzenek.
Mandulavágású szemeiből megindultak az áttetsző, meleg könnyek, miközben közelebb hajolt a férfi arcához, majd összeérintette reszkető, vágyakozó ajkaikat.

Sosem érzett csók…




A végtelen, hóval borított mezőn a hvarangok főparancsnoka hitetlenül bámulta a földön fekvő két alakot. A királynője testéből elfolyó élet lassan vörösre festette az érintetlen havat és a ragyogó kék ruhát. A felhasított torkú férfi mellett ott hevert az ő vérfoltos kardja és a rövid tőr. Mindkettő életet ontott.

Elárult életek…

Miközben a magányos cseresznyefáról hideg havat fújt az arcába a szél, egyetlen gondolat visszhangzott a fejében: nem tudta megmenteni királynőjét.
A halála az ő lelkén szárad. Elkésett; mint még soha. Hagyta, hogy egykori szövetségese megölje az uralkodónőt, akit védelmezniük kellett volna.
Érezte, hogy képtelen tovább élni így, a bűntudat gyötrő, földre taszító súlyával. Az elapaszthatatlan fájdalommal, amely a szívében lángol. A titokban szeretett nő örök, megváltoztathatatlan hiányával.

Nélküle…

A baji rejtett zsebéből előhúzta az apró, gondosan lezárt üvegcsét, de közben nem nézett rá. Csak a királynő halott, mozdulatlan arcát figyelte. Nem látszott rajta a kín torz grimasza, csak földöntúli, élettelen békesség.
Lassan sétált oda hozzá, majd letérdelt mellé a fagyos hóba. Forró könnyei kicsordultak a szeméből, de nem törölte le őket, nem törődött velük. Remegő ujjaival lezárta a nyitott szemhéjakat, majd egy gyors mozdulattal lepattintotta az üveg viaszos dugóját, és egyetlen korttyal kiitta belőle az erős mérget.
A hatás azonnali és visszafordíthatatlan volt – testében bénultság uralkodott el, elméjét megfagyasztotta a halál közelgő érintése. Díszes, nehéz páncélja fémesen csörrent, ahogy a nő mellé hanyatlott, de ő már nem hallotta. Fülében a királynő bársonyos, vigasztaló hangja csendült csak.
Ahogy tudata egyre messzebb sodródott az élet valóságától, megérezte puha ujjait az arcán, majd forró ajkait a sajátján.

A halál egyetlen csókja…











_@/"

Új FM novella (az utolsó) - Köszönet



Sziasztok!


Nos, meghoztam az utolsó Full Moon novellát, ami egy piciny részlet Nessie és Jake életéből. A címe: Köszönet
Remélem, hogy ez az utolsó kiegészítő novella elnyeri a tetszéseteket. Egyelőre nincs több ötlet sem, és igazából azt hiszem, ez a 10 novella épp elég betekintést adott. A többit már a képzeletetekre bízom. :)
Nagyon várom a véleményeteket... remélem, hogy így is írtok nekem majd sokan, hogy most nincs "tétje". :))


Egy kis hír a TM háza tájáról is: ha minden igaz, a hétvégén elkészül Aby is, és semmi akadálya nem lesz még húsvét hétfő előtt frisselni. Drukkoljatok, hogy így legyen! :D



No, jó olvasást! Puszi: Stigu













_@/"

2011. április 18., hétfő

Újabb FM novella - Bűnbeesés; és életjel



Sziasztok!


Összejött az FM-en a 10 komment, szóval ahogy ígértem, itt az új novella. A címe: Bűnbeesés.
Sarah és Josh (Sam egyetlen fia) szerelmébe pillanthatunk be benne. :)

Jó olvasást hozzá!



Közben néhány közérdekű infó is van.

Carrie-nél lezárult a szavazás, úgyhogy végre elárulhatom, hogy az enyém a 7. novella volt. ITT elolvashatjátok, illetve pár nap múlva ide is felteszem majd. Még csak a közönségszavazás eredménye van meg (ABY LETT A NYERTES!!! Gratu neki!), úgyhogy a többi helyezésért lehet még izgulni. :D


Az Aposztróf kiadónál is beindultak a dolgok; egy-két részletet már lehet tudni. A kötet címe "Szó-kincs 2011" lesz. :) Remélem, hogy hamarosan még több infó lesz. :)


Ezen kívül még mindig várok 5 kommentet a Vérvörös Szerelem első fejezetéhez, hogy jöhessen a következő. Ez egy Twilightos miniregény, amit én nagyon szerettem írni... csak sajnos a vélemények nem nagyon érkeznek... :( Pedig addig nincs friss. Szóval aki szeretné olvasni tovább, az írjon! De tényleg! :))


Plusz itt a szavazás oldalt. Már jó pár szavazat érkezett, de április 31-ig le lehet adni még a voksokat.


És még egy apróság: a BESZÉLGETŐSAROK még mindig és folyamatosan nyitva, nagyon izgatottan várok mindig kérdéseket. Lehet kérdezni bármiről... akár még arcpirító dolgokról is (na jó, azt talán nem fogom elárulni, hogy melyik a kedvenc pózom...). :D De tényleg, nyugodtan faggassatok, az se baj, ha esetlen valami zagyvaságot kérdeztek, talán tudok rá majd válaszolni. :D A Beszélgetősarok elérhető innen is, de az aktualitások legalsó beírása mindig a Sarokba vezet, szóval nyugodtan bombázzatok érdeklődésetekkel! :)


Mindenkinek további gyönyörű, napsütéses, madárcsicsergéses, cseresznyevirág-hullós tavaszt!
Puszi: Stigu










_@/"

2011. április 14., csütörtök

Új Full Moon kiegészítő novella - Az igazira várva



Sziasztok!


A Full Moon blogján fent van az új kiegészítő novella, címe: Az igazira várva.

Ez Billy kicsiny életébe enged egy aprócska bepillantást... :) Nagyon várom hozzá a véleményeket - HÉTFŐN jön a következő kiegészítő novi, HA megvan a 10 komment!! Szóval hajrá, írjatok! :)


Oldalt pedig van egy szavazás, amire nagyon kíváncsian várom a véleményeteket! :)


Szavazni lehet még vasárnapig Carrie-nél is a pályázati novellákra. Itt megtaláljátok az írásokat, köztük az enyémet is. http://www.blogger.com/img/blank.gif


És még valamire szeretném felhívni a figyelmeteket: a Vérvörös Szerelem című kis Twilightos történetet olvasgassátok meg, és ha tetszett, írjatok oda is véleményt, mert még kell pár komment a következő részhez... Ne fogjátok vissza magatokat! :)



Mindenkinek mindenhez jó olvasást! :)










_@/"

2011. április 10., vasárnap

Életjel - Újabb diadal!



Sziasztok!


Nos, most is csak egy kis életjelet kaptok tőlem, de ígérem, hogy a jövő héten nagyon jön már valami, főleg, hogy most megint elporladó-újjászülető főnixmadarat játszok - tegnap elégtem, most itt az ideje újra szárnyat növeszteni. :D

Szóval, a nagy helyzet, hogy IGEN, MEGINT SIKERÜLT! :) Aby is és én is benne leszünk az Aposztróf kiadó új novellás/verses kötetébe, ami az Ünnepi Könyvhéten jelenik majd meg (június elején).
Irtózatosan örülök neki, mert ez most megint egy pozitív visszajelzés, hogy érdemes mindezt csinálni, és nem vagyok annyira tehetségtelen. :D És főleg nagyon sokat jelent, mert irodalomhoz értő emberek bírálták el a beérkezett műveket.

Ja, és a lényeg: a Jelek című novella lesz benne a kötetben, amit még nem olvashattatok tőlem, egy viszonylag új, rövid, vallási témájú művecske.



Nagyon szeretném megköszönni most mindenkinek a támogat a véleményével, a rengeteg lelki támogatással, és biztatással, az építő és erőt adó kritikákkal, vagy egyszerűen csak azzal, hogy olvas a háttérből és várja, hogy mikor lesz olvasnivalója. :) Szóval köszönöm mindenkinek, aki kimondva és kimondatlanul itt van velem ezen a rögös úton. :)


Puszi mindenkinek, és a jövő hétig kitartás...lesz még olvasnivaló. :)


Stigu












_@/"

2011. április 4., hétfő

Életjel - Szavazás!!



Sziasztok!


Szeretném még egyszer mindenki figyelmét felhívni, hogy Carrie "A Zene Szárnyain" pályázatán elindult a szavazás.

Ha van időtök, kedvetek, nézzetek át, olvasgassátok őket, és szavazzatok arra, aki tetszett!

A blogot itt érhetitek el: Carrie pályázat


Arra is kíváncsi vagyok, hogy szerintetek melyik az enyém (ezt csak valahogy sutyiban súgjátok meg nekem, ha van sejtésetek :D ).



Közben még mindig lehet drukkolni az Aposztróf Kiadó pályázatához; én már nagyon várom az eredményt... :D
Az egyik benevezett novellámat itt olvashatjátok: A szeretet ereje

A másik pályázati novella is felkerül majd... egyszer. :)



Jó olvasást a mindenfélékhez!

Puszi: Stigu












_@/"

2011. április 2., szombat

Életjel - Pályázatok



Sziasztok!



Nos, csak egy kis helyzetjelentést szeretnék adni... :)



Az Aposztróf pályázatáról még nincs eredmény, de a jövő hét végéig elvileg hírt kell kapnunk! :D Nagyon izgulok már, minden nap izgatottan lesem az e-maileket. :)



Carrie dalos pályázatára felkerültek az eddig beérkezett művek, meg lehet őket olvasni, itt:

Carrie Pályázatok

Elvileg hétfőn beindul a szavazás is, úgyhogy akkortól a kedvencetekre lehet voksolni is majd. Kíváncsi vagyok, hogy kitaláljátok-e melyik az enyém... :) Várom a tippeket! :D



Egy másik oldalon is jelentkeztem egy pályázatra, ott még április 30-ig más is jelentkezhet.

A részletek itt:

Cupido - pOéta pályázat




A frissekről inkább most nem is nyilatkoznék - ezerrel javítom őket, meg várom a Franticet. Remélhetőleg a jövő héttől lesz sok olvasnivalótok. :)


Puszi mindenkinek: Stig









_@/"