Köszöntök Mindenkit!


Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.

Ezen a blogon találjátok írásaim egy részét - novellákat, gondolatokat, mini-regényeket -, megjelent műveimet és "írói" világom főbb eseményeit, történéseit.

(Használjátok a címkéket!)



Oldalt elérhetitek az alblogjaimat

(Full Moon - Twilight fanfiction, Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos története;

Tündérmesém - Anne, egy cseppet sem hétköznapi, nyüzsgő fiatal nő meséje, aki a távoli, ködös Angliában kergeti álmait és a lehetetlennek tűnő szerelmet;

BackStage - a Sacckával közösen komponált sztori, mely egy musicaliskola mozgalmas, színes életébe enged betekintést).



Ha erre jártok és kis világom elnyeri tetszéseteket, hagyjatok nyomot magatok után!



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



Stigu _@/”




2012. október 28., vasárnap

Az én mesém 5. - Tünde-mese (vágatlan verzió)



Kedves Mindenki!


A héten végre kézbe vehettem az elkészült, gyönyörű "Az én mesém 5." kötetet, amiben sok-sok mese között az enyém is helyet kapott. :)


Ennek örömére szeretném megosztani veletek első "komoly" mesémet. :) A pályázatra anno 1 oldalas írásokat lehetett küldeni, viszont az enyém kicsit hosszabbra sikeredett, úgyhogy nagy szívfájdalmamra le kellett rövidítenem. Ide most az eredeti, hosszabb verziót töltöm fel (mert nekem az jobban tetszik...) :)


Jó olvasást hozzá! :)








Tünde-mese



Hol volt, hol nem volt, Tiszán innen, Tiszán túl, élt egy szerény lány, Tünde. Szülei kései áldásként kapták. Az aranyhajú, katángkék szemű gyermek lassacskán felcseperedett, szűk lett neki a faluszéli kis parasztház, látni szerette volna széles e világot.
Egy álomfényes napon batyut kötött kevéske útravalójából, elbúcsúzott szüleitől, és elindult, hátha megtalálja azt, amiről nem is tudta, hogy keresi: a szerelmet. Útján a szíve vezette, a lába vitte, ismeretlen tájakon át – végtelen, zöld fűvel borított mezőkön kelt át, szürkés-kék, bő vizű folyók zubogtak mellette, buja, élettel teli erdőkben hallgatta a vidám madárcsevejt. Találkozott számos emberrel és állattal, de maradásra senki nem bírhatta.
Két napon át rótta a végtelent, két éjen megpihent a békés erdőben vagy egy istállóban a lovak között. A harmadik nap, midőn már épp’ szállt le az este, az alkonyodó erdőben furcsa hangot hallott: halk, fájdalmas nyöszörgést. Hamar rátalált a zaj forrására. A puha avarban különös alak feküdt. Az idegen éjsötét haja csak félig takarta hegyes, szokatlan kinézetű fülét, sápadtfehér bőrén sebek piroslottak. Megtépázott ruháját mintha fatörzsből, mohából és viharos, szürke égből szőtték volna. A férfit hatalmas agancsú szarvasbika őrizte.
Mikor a lány közelebb lépett, az állat fenyegetően lehorgasztotta fejét, a levegőbe szimatolt, majd egy pillanat múlva megnyugodva hátrált pár lépést. Tünde letérdelt az élettelennek tűnő ifjú mellé, és megigézve bámulta. Sosem látott még ennyire meseszép, tiszta lényt. Végigsimított hószínű arcán, mire a sápadt szempillák megrebbentek, felnyíltak. Az idegen barna szemeiben élet csillant.
– Ki vagy te? – kérdezte Tünde elrévedve.
– Vizet… kérlek… – nyögte a férfi száraz torokkal.
Tünde a fülét követve gyorsan megtalálta a forrást; megitatta a szomjazót a kristálytiszta hegyi patak édes vizével.
– Most már el tudod mondani, ki vagy? – nézett le rá a lány szelíden kérlelve.
– Jázon vagyok, a tündérbirodalom trónörököse. Köszönöm, hogy megmentettél.
– Nem mentettelek meg – rázta meg a fejét Tünde. – Csak innod adtam.
Jázon felragyogó, meleg mosolya megdobogtatta a lány szívét.
– Visszahoztál az életbe, és itt marasztaltál – magyarázta a férfi. – Ahogy megpillantottalak, eldöntöttem, hogy élni akarok.
– Te tényleg… tündér vagy? – tudakolta döbbenten a lány. – Hiszen nincs is szárnyad.
– Jól elrejtjük a szárnyunkat, ha az emberek világába látogatunk. Ha tudnátok, hogy létezünk, nagy veszélynek tennénk ki magunkat. Néha még így is bajba kerülünk.
– Nekem miért mered elmondani mindezt?
– Te más vagy. Érzem. – Jázon megfogta Tünde egyik kecses, apró kezét. – Benned nincs semmi gonoszság.
– Mi történt veled?
– Erről inkább nem beszélnék; boruljon rá áldásos feledés. De ha szeretnéd, mesélek az én világomról.
Jázon hajnalig mesélt a csendes folyókról, melyeknek szikrázó vízcseppjeiből gyöngysort fűznek; a tenyérnyi, sosem látott színű pillangókról, amik az illatos virágok éltet adó nektárját szürcsölik; a békében együtt élő tündérekről és manókról, a varázslatos birodalomról.
Ahogy az első napsugarak rájuk vetődtek, a férfi érezte, hogy teste új erővel telik meg. Barna pillantásával Tündét fürkészte.
– Vissza kell térnem a saját világomba. Velem tartanál? – kérdezte reménykedve a lánytól. – Tudnál ott boldogan élni?
– Csak ott tudnék. Csak veled – felelte Tünde örömtől repeső szívvel.
Kézen fogták egymást, és mire a nap az ég tetejére hágott, eljutottak az egyik óriási hegy lábánál megbúvó barlang szájához.
– Ez tündérország bejárata. – Jázon Tünde felé fordult, és nyugtalanul a szemébe nézett. – Nekem könnyű átjutnom, de neked ki kell állnod a próbát.
– Milyen próbát?
– Le kell küzdened a legnagyobb félelmedet. Csak így kaphatsz szárnyakat.
Tünde habozás nélkül bólintott. Megölelték egymást, majd Jázon a barlangba lépett. A lány reszketve pillantott a benti sötétségbe – habozott bemenni. Azután bátorságra sarkallta szívét, és elindult a férfi után.
A barlangba semminő fény nem hatolt; Tünde az érdes falat tapogatva jutott egyre beljebb. Lépésről lépésre párolgott el a vaksötéttől való félelme. Rövid idő múltán világosság szivárgott a fekete falak közé, megmutatva a hívogató kijáratot. Röppenve szaladt a barlangon túli, ismeretlen világba.
Odakint Jázon várt már rá. Ámulva csodálták egymást: Tünde nem győzte nézni a férfi sötétkék, csillogó szárnyát, kipirult, szerelemtől ragyogó arcát; Jázon óvatosan megérintette a lány égkék szárnyát, szeme beitta megváltozott, mezei virágokkal tarkított ruhájának ezerszínű szépségét.
Átölelték egymást, és együtt elindultak tündérország királyságába. Három nap múlva megtartották menyegzőjüket, ahol a birodalom minden mesebeli lakója tiszteletét tette.
Tenger sok gyermekük született, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. 





















_@/" 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése